Beszélgetés Breznay Pál festőművésszel 2010. április

Hogyan kerültél kapcsolatba a lovakkal? Milyen szerepet töltesz be a mai lovas életben?

Gyerekkoromban, egy belgiumi utazás során ültem először lovon egy nagy sétalovagláson. Ez olyan nagy élmény volt számomra, hogy hazajövet azonnal megkerestem a Tattersal lovardát. Fél év múlva tudtam meg, hogy itt van a kerületben közel a B.H.S.E. a Honvéd lovarda. Az egyesület fénykorában érkeztem ide, hiszen ez idő tájt, Dr. Kollár Kornél alezredes edző, egy olimpiai csapatot állított ki és éppen a müncheni olimpiáról jöttek vissza az idő tájt! Nem volt mese, ha valakit ide felvettek minden nap kellett lovagolnia még vasárnap is. Az is elvárás volt, hogy naponta több lovon üljünk, mert a lovakat forgatták és így idővel minden lovat megismerhettünk. Honvéd lovarda lévén (egy két kivétellel) kizárólag fiuk lovagolhattak itt, hogy katonaéveiket aztán itt szolgálhassák.

Személy szerint országos (ma A-2 ig) jutottam el, Rum nevű lóval, amit csikóként kaptam meg. Külföldi tanulmányaimmal szakadt meg akkor a versenyszerű lovaglás. Olaszországban és Párizsban már csak a tanulmányaim befejezése után folytattam a sportot amatőr ként. Éppen a Párizsi Lovas Klubban versenyezgettem, amikor az egyik hazajövetelem alkalmával, a nővérem tanyáján, a kiskunságban felfedeztem egy csikót, amelyik kiugrott a karámból, akár hányszor külön tette a többi lótól! Ő volt Sugár nevű kancám, aki másfél éves korában került tulajdonomba. Az első lovam, de hamar kettő lett belőle, mert pont a szemem láttára „szerelembe esett” a helybéli ménnel. Bár nővérem nyugtatgatott „Á csak két évesek még nem ivarérettek”,- de, ebből a frigyből Szikra (Szendy) nevű kancacsikó született. Ekkor, Debrecenben járván egy szürke mént vettem, Sylver Meteor néven, aki később Martényi Gergővel versenyzett eredményesen. Amikor is Szikra „Szendy” már 3 éves lett Sári Viktor barátom tanácsára fedeztettem az itt állomásozó Quito de Baussy világbajnok francia ugró ménnel. Hála az akkori lótenyésztést segítő állami támogatásnak. Így született meg első saját tenyésztésű lovam, Szertelen nevű kancám, 2001-ben. Míg első lovammal, Sugárral itthon versenyezgettem hazajöveteleim alkalmából B-2 kategóriában jó eredménnyel, addig Szikra Szendy először Ungvár Andrással versenyzett eredményesen. Később Gál Fannival lett 2009-ben dobogós első csapatban, a gyermek kategóriában. Végül, az azóta immáron 9 éves Szertelen a világkupák többszörös győztesével Rezgő Zoltán barátommal, versenyez igen eredményesen A-2-ben, A-3-kategóriában. Hetente azért néhány alkalommal ülök lovon, elsősorban a két utóbbi megtartott kancám valamelyikén, de olykor szívesen felülök más lovára is.

Miért szeretsz lovakat festeni?

Engem a lovaglás oly mértékben kapcsol ki, mint a festészet! Amikor ló közelbe kerülök, elfelejtem a napi gondokat és egy felszabadultabb állapotba lépek át: a lovak sokrétű világába! Eufórikus állapot kisebb nagyobb izgalommal, ahol a kiszámíthatatlanra mindig fel kell készülni! A ló egy igen szép állat: egyesíti a nőies kerekdedséget a férfias erővel, harmóniát és szilajságot, nyugalmat és kirobbanó mozgást, szabadságot és bezártságot és még rengeteg dolgot testesít meg. Olyan sok élmény fűz a lovakhoz és a lovardákhoz, hogy ez folyamatosan ihletet ad és vászonra kívánkozik. A ló, ez a nemes, szép állat, mely az emberiséget kíséri, szolgálja már oly sok évezrede, vagy éppen szabadon él a föld egyes vidékein, egy majdnem néma társ! Nem beszéli nyelvünket, így nekünk kell megtanulni nyelvüket, megérteni és megértetni mit is szeretnénk tőlük. Ők is tanítanak minket sok-sok mindenre: megértésre, odafigyelésre, intuícióra, határozottságra, büszkeségre, szeretetre, keménységre és lágyságra, ritmusra, robogásra és mértékletességre, kötelességtudatra, gondoskodásra, pontosságra, tervezésre és álmodni szépet és olykor nagyot is stb.-stb., s mindezt a természet közvetlen erejével ahol nincs magyarázkodás, mert a ló mindenre megválaszol, és ahogy közeledünk feléjük, úgy reagálnak!

Kiemelem itt azt, hogy minden ló más. Egy ló, egy személyiség. Nemcsak a természetük, de nevelésük is más, a szó jó és rossz értelmében is! Minden lónak más a karaktere. Színe, jegyei, csontozata, izomzata, fizionómiája egyedi, pontosan úgy, mint két különböző emberé. Gondoljunk csak egy galopp versenyre, és akkor még hol vannak a pónik vagy a muraköziek vagy a törpeló falabella. Aki lovagol, minden egyes lovaglásához élmény fűzi. Így, igen sok élményben van része és ez az élmény oly sokrétű és erőteljes.

Engem a lovaglás oly mértékben kapcsol ki, mint a festészet! Amikor ló közelbe kerülök, elfelejtem a napi gondokat és egy felszabadultabb állapotba lépek át: a lovak sokrétű világába! Eufórikus állapot kisebb nagyobb izgalommal, ahol a kiszámíthatatlanra mindig fel kell készülni! A ló egy igen szép állat: egyesíti a nőies kerekdedséget a férfias erővel, harmóniát és szilajságot, nyugalmat és kirobbanó mozgást, szabadságot és bezártságot és még rengeteg dolgot testesít meg.

Most készítek egy olyan képet, ami egy 5-6 évvel ezelőtti élmény, egy meglátás. Egy „fekete” ló, amit vizesen a sárga istállófalhoz kikötöttek. Kékesen és szürkésen futnak a fények az izomzatain, a sötétbarna vagy éppen lilás, sötét szőrzeten. Előtte, egy nyitott boxajtóban, a nagy sötétségben, „hófehér” (szürke) ló áll. Ez a viszony, mint fényviszony, és mint kikötött és bezárt ló viszonya, fényben a sötét és árnyékban a világos, ezekben a különleges lovardai színekben, villámcsapásként rögzült fejemben és azonnal megszületett a cím is „Black and White”.

Valójában a fehér ló árnyékban világoskék vagy okker (vagy más) színűvé változik, így a fekete ló színes lesz a verőfényben. Egy pointer vagy dalmata a fényben összegzi a két ló viszonyát a képen fekete pöttyeivel a fehér szőrén!

Ha jól tudom, művészcsaládból származol. Felmerült benned valaha, hogy más pályát választasz és szakítasz a hagyományokkal?

6 éves koromban tudatosult bennem, hogy festő leszek. Biztos, hogy kedvezett a családi környezet: gyermekként, a szülők műtermében nézhettem, ahogy készülnek a képek. Már kisgyermekként rákérdezhettem, mik azok a meleg és hideg színek? Mit jelent a kulőr lokál vagy a valőr színek.

Apám, Anyám festőművészek, nagyszüleim is festettek, és dédapám volt Tardos Krenner Viktor, aki a sok templomfreskó mellet, sok táblaképet is festett, nem beszélve a Parlament Vadásztermének freskójáról.

Magyarország után Olaszországban folytattad a tanulmányaid. Milyen hatással volt rád az ottani kultúra? Megváltoztatott valamiben?

Kissé idealisztikus elképzelésekkel indultam Itáliába. Gyerekként csodálója voltam a nagy reneszánsz mestereknek. Azt hittem, ez a szellem fog fogadni, de inkább egy párizsi modernizmus utócsengésére érkeztem meg a főiskolára, Ravennába.

Mindenesetre, volt alkalmam megcsodálni Olaszország nagy múzeumait. Gyakorlatilag az évek folyamán testvéremmel végiglátogattuk Itália városait és magamba szívtam az olasz reneszánsz szellemét, színvilágát és kultúráját. Nagy csodálattal és rajongva fedeztem fel ezeket a műveket. Az erős napsütés és a nagy fényerő hatott a szemléletemre, mert sokkal tüzesebben élnek a színek, reflexek, árnyékok. Részemmé vált ez a személet és fontos szerepet játszik ma is a művészetemben a napfény és vetülései.

Kevés embert ismerek, akit ne varázsolt volna el Párizs. Számodra hogyan alakult ki az odaköltözés?

A ravennai főiskolán sok tantárgyat kellett felvennem és ezért a festésre nem volt elég időm. Úgy éreztem, nem festettem eleget, és van még mit tanulni. Szerencsémre József nevű bátyám meghívott egy évre, a ravennai diploma után Párizsba, és örömmel mentem a festészet fővárosába!

Te hogy élted meg ezt a várost, vagyis milyen művész szemmel?

Nagyon jó választással, szerencsém volt, hogy az ott élő bátyám meghívott. Beiratkozhattam a párizsi főiskolára, és ott a legjobb festőműhelybe sikerült bekerülnöm. Párizsban a festészet ma is egy élő fogalom. A levegőben, az emberek tudatában élénkebben jelen van! Ott, a festőnek igazán rangja van, és nagy tisztelet veszi körül őket, ha egyéniek és valóban tudnak festeni!

Az emberek sokkal büszkébbek festő ismerősükre. Nem maradnak közömbösek, mint másutt, sokhelyütt. Festészeti kérdésekkel és művészettel folyamatosan foglalkoznak, kiállításokon, baráti összejöveteleken. Emiatt rendkívül élő a kultúrában a festészet.

Egy teljesen más dimenzió és általában az emberek nagy része - aki egyáltalán érdeklődik a kultúra iránt - rendkívül kifinomult ízléssel rendelkezik, mert Párizs folyamatosan bővelkedik a látnivalókban. Emiatt is kialakult az emberekben egy általános, művészettel kapcsolatos érdeklődés fejlett ízlésvilág és relatív hozzáértés.

Vissza