Grózner István  (Nova, 1955. júl. 22. - Rádiháza, 1993. szeptember) military versenyző, olimpikon. 1969-től vett részt lovasversenyeken. Előbb díjugrató volt, majd military versenyző. Zalai, rádiházi sportolóként részt vett az 1980-as moszkvai olimpián, ahol csapatban 4., egyéniben a 16. helyet szerezte meg. Később Balatonfenyvesen, ismét Rádiházán, majd Nagycenken versenyzett.

Magyarországon a military sportágnak is szép hagyományai vannak. Luzernből 1927-ben a harmadik díjat Grafi Frigyes hozta haza, majd az 1928-as amszterdami olimpián Adda Alfréd a 15. helyen végzett. 1933-ban Endrődy Ágoston, majd 1934-ben Német Dezső; nyerte Bécsben a nemzetközi militaryt. A legjobb csapat Endrődy Ágoston Panduron, Jankovich Lőrinc Irányon, és Visy István Legényen az 1936-os berlini olimpián indult. Endrődy az %. Jankovich pedig a 9. helyezést érte el, a csapat már várományosa volt az aranynak, amikor Visy Legényének a terepszakaszon eltörött a lába. A II. világháború utáni években a military versenyzés is újra szerveződött. Fennmaradása néhány dunántúli lovasklub edzőjének és lovasainak lelkes ügyszeretetéhez fűződik. Ez a mag tette lehetővé Horváth József, Krizsán János, Szabácsy István és Varró József csapatösszeállítással a felkészülést az 1972-es müncheni olimpiára. Sajnos a versenyt egyedül Szabácsy István fejezte be Adonisszal és 38. lett. A military újra háttérbe szorult, és megint csak néhány vidéki klub adta meg a lehetőséget az 1980-as moszkvai olimpiára való felkészülésre és részvételre. A XXII. Nyári Olimpia házigazdája Moszkva volt. Mivel a szovjet haderők 1979-ben bevonultak Afganisztánba a nyugati államok sportolói bojkottálták részvételüket. Ezáltal viszont díjugratóink és militarysaink komoly esélyt kaptak eredményes szereplésükhöz. Monspart Gábor irányításával és Herczog Emil segítségével kezdte el a felkészülést a 6 lovas és a 24 ló Rádiházán, hogy harcba szálljanak a military szakág legjobbjaival. Cseresnyés László Fapipán, Grózner István Bíboroson, Horváth Zoltán L’Amuron indult, s a csapat 4. lett. Grózner rádiházi sportolóként vett részt az olimpián, egyéniben a 16. helyet szerezte meg. A Rádiházi versenylótenyészőt telepet ebben az időben Török László irányította, akinek a vezetésével új lendületet kapott a magyar sportlótenyésztés. Munkásságával hozzájárult továbbá a magyarországi military sport fejlődéséhez is, segítségével 1973- ban szervezték meg az első military versenyt, melynek pozitív visszhangja után kiírásra került az első országos bajnokság. Az ausztriai versenyek sikeres eredményei nyomán lehetőséget kapott a szakág a Moszkvai olimpiai részvételre. A kétfordulós díjugrató csapatversenyre 6 ország, 4-4 lovasa nevezett. Hazánk csapatában Hevesy Barnabás (Bohém), Krucsó Ferenc (Vadrózsa), Balogi András (Artemis), és Varró József (Gambrinus) indultak a győzelemért. Fiainknak ebben a szakágban is a IV. helyezést sikerült elérniük Szovjetunió, Lengyelország és Mexikó mögött. A legsikeresebb egyéni értékelést Hevesy Barnabás (Bohém) 7. helye jelentette. Díjugratóink sikeres szereplése nagyban volt köszönhető a zseniális dr. Kollár Kornél csapatfőnöknek. A következő évben ezek a versenyzők a dániai Horsensben megrendezett 9. Military Európa Bajnokságon indultak és a nemzetközi mezőny közepén végeztek. Később Balatonfenyvesen, ismét Rádiházán, majd Nagycenken versenyzett.

Tragikusan fiatalon halt meg. A gutorföldei temetőbe temették 1993. szeptember 20-án.