A lovak korai háziasításának nyomaira bukkantak szaúdi kutatók

Szaúdi régészek ásatásokat kezdtek egy olyan helyszínen, mely azt sugallja, a lovakat 9000 évvel ezelőtt az Arab-félszigeten háziasították. A Szaúdi Turisztikai és Műemlékvédelmi Bizottság alelnöke szerint az al-Maqar helyszín felfedezései kihívják az elméletet, miszerint a háziasításra először Közép-Ázsiában került sor 5500 évvel ezelőtt. Ali al-Ghabban szerint az eredmények módosítják tudásunkat a kései neolitikumi időszak kultúrájának evolúciójáról is. A leletek között számos tárgy is előkerült. Többek között nyílhegyek, vakarók, gabonaőrlők, eszközök fonáshoz és szövéshez, valamint egyéb tárgyak, melyek azt mutatják, a lakosok nagyon ügyes kisiparosok voltak. Ghabban szerint a tárgyakon végzett szén-14 tesztek, valamint a helyszínen talált emberi maradványokat érintő DNS-tesztek Kr.e. 7000-re becsüli a leletek korát. „Ez a felfedezés módosítja tudásunkat a lovak háziasításáról, és a kultúra fejlődéséről a kései neolitikumban” – mondta egy sajtóeseményen Jeddahban, a Reuters információi szerint.

„Az al-Maqar civilizáció a neolitikum igen fejlett civilizációja volt. A lelőhely egyértelműen mutatja, hogy a lovak domesztikációjának gyökerei 9000 évre nyúlnak vissza” – tette hozzá.

Bár az emberek mintegy 50 ezer évvel ezelőtt kerültek kapcso-latba a lovakkal, eredetileg húsukért, bőrükért és talán tejükért tartották őket. A domesztikáció első, meggyőző bizonyítéka Kr.e. 2000-re tekint vissza, amikor a lovakat harci szekerekkel együtt temették el. Kr.e. 1000-re a háziasítás elterjedt Európá-ban, Ázsiában és Észak-Afrikában. A kutatók azonban olyan bizonyítékokat is találtak, melyek azt sugallják, hogy Kazah-sztán északi részén, mintegy 5500 évvel ezelőtt, a botai-kultúra már alkalmazta a lovakat.

Ősi eredettel rendelkezik a veszélyeztetett Przsevalszkij-ló

Forrás: ScienceDaily

Egy új tanulmány szerint a lovak egyik veszélyeztetett faja – az úgynevezett Przsevalszkij-ló – sokkal távolabbi rokona a háziasított lónak, mint a kutatók korábban feltételezték.  A Kateryna Makova vezette csapat a génállomány azon részét vizsgálta meg, mely kizárólag csak anyáról öröklődik az utódra – mitokondriális DNS – négy Przsevalszkij-ló családfán és az adatokat összehasonlította a domesztikált ló (Equus caballus) DNS-ével.

Arra a következtetésre jutottak, bár korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a Przsevalszkij-ló és a háziasított ló körülbelül akkor vált el egymástól, amikor a lovakat domesztikálták – mintegy 6 ezer – 10 ezer évvel ezelőtti tartományban -, a két faj elválásának valós ideje sokkal régebbre tehető. A vizsgálat adatai azt is sugallják, hogy napjaink Przsevalszkij-lovai sokkal változatosabb genetikai állománnyal rendelkeznek, mint korábban hitték. Az eredményeket fel lehet használni a természetvédelmi erőfeszítésekre a veszélyeztetett lófaj védelmére, melyből mindössze kétezer egyed maradt Kína és Mongólia egyes részein, valamint Kalifornia és Ukrajna vadmenedékeiben. A vizsgálat a Genome Biology and Evolution folyóiratban jelent meg.

A Przsevalszkij-ló – zömök, rövidsörényű faj, melyet a lovakat először felfedező orosz kutató után neveztek el – az utóbbi évszázad közepén vált veszélyeztetetté, amikor a faj populációs palacknyak-hatást szenvedett el. Ezen evolúciós esemény során a populáció vagy a faj legtöbb vagy számos egyede elpusztul. „Sajnos ez a palacknyak az emberi aktivitás eredménye volt” – mondja Makova. „A Przsevalszkij-lovat táplálékszerzés céljából vadászták, természetes élőhelyét, a sztyeppét farmokká alakították, így a lovak gyakorlatilag nem tudtak hol élni és szaporodni. Az ötvenes évek végére mindössze 12 egyed maradt.” Makova szerint a környezetvédők erőfeszítéseinek hatására napjaink populációja kétezer egyedre nőtt.

A vizsgálatban, melyet korábban még soha nem próbáltak, Makova és csapata a Przsevalszkij-ló populációjában jelenleg fennmaradt, négy anyai ágról származó teljes mitokondriális génállományt elemezte ki. Először meghatározták, hogy két anyai ág mitokondriális génállománya azonos, így a genetikai állomás három anyai ágra szűkült. Ezt követően adataikat tesztelték a Przsevalszkij-ló genetikai történetét taglaló uralkodó elméletek tükrében. Az egyik hipotézis szerint, a Przsevalszkij-ló fejlődött ki először, a domesztikált faj később született meg egyfajta „leszármazottként.” Egy másik hipotézis szerint, a genetikai történet ennek éppen ellentéte. A háziasított ló közvetlen ősei jelentek meg először, a Przsevalszkij-ló pedig később fejlődött ki új fajként. A korábbi hipotézis szerint, a két faj elválásának a háziasítás környékén – mintegy hatezer – 10 ezer évvel ezelőtti időszakban – kellett végbemennie.

Makova elmondta, felfedezték, hogy egyik forgatókönyv sem valószínű. „Ehelyett az adatok azt sugallják, hogy a Przsevalszkij-ló és a domesztikált ló sokkal távolabbi rokonai egymásnak. Valójában valószínűleg 160 ezer évvel ezelőtt osztoztak közös ősön, jóval a háziasítás előtt.” A konklúziók alátámasztására a csapat szekvenálta a Przsevalszkij-ló magi DNS-ének egy részét is – a genom ezen része mindkét szülőtől öröklődik. Emellett egy harmadik faj, a szomáliai vadszamár – a szamarak vadon élő őse -genomjának egy részét is kielemezték.

A kutató magyarázata szerint ezen információ lehetővé tette, hogy a csapat „kalibrálja a ló evolúció molekuláris óráját”, így leszűkítse az időablakot az alfajok elválására és csapata gyanújának megerősítésére, miszerint a lovak domesztikálása és a Przsevalszkij-ló kifejlődése két nagyon távoli, és egymástól független esemény volt.

Makova hozzátette, hogy bár a két faj több mint 100 ezer éve vált el egymástól, azóta is időszakosan kereszteződtek egymással. „Szerencsés a tény is, hogy a környezetvédők a XX. század második felében rájöttek, milyen rossz a Przsevalszkij-ló helyzete. Nemcsak új szaporítási erőfeszítésekbe kezdtek, hanem Kaliforniában és Ukrajnában menedékeket állítottak fel, emellett biztosították azt is, hogy a közeli rokonokkal a lovak ne kereszteződjenek” – mondja a kutató. Ezen okból napjaink populációja egészséges tudott maradni azzal, hogy fenntartotta a jelentős genetikai diverzitást.

A kutató és csapata abban reménykedik, eredményeik segítik, a jövőbeli védelmi erőfeszítéseket a veszélyeztetett lófaj esetén. „Az elképzelés, hogy fokozatosan visszavezetjük a Przsevalszkij-lovat a vadonba. Most, hogy ismerjük a különböző anyai ágakat, még jobban változatossá tehetjük az állatok génállományát. Ezzel biztosítani lehet, hogy a vadon élő faj tagjai kevés recesszív betegségtől szenvedjenek, és a lehető legjobb esélyük legyen a felvirágzásra, amint visszakerültek a megfelelő élőhelyre.”

A kutatók abban is reménykednek, folytathatják a ló evolúciót érintő tanulmány azzal, hogy szekvenálják a domesztikált lovak egyes fajtáinak genomját, végül pedig a Przsevalszkij-ló teljes génállományát.

Vissza a Főoldalra: //somogyifoto.gportal.hu/gindex.php?pg=30075961