Rádoki József (1924-2011)

1924-ben született Kaposkeresztúron. Tanulmányai befejezésével, a háborút követően hivatásos tisztként a bőszénfai csikótelep vezetője lett, majd 1954-től a Kisbéri Állami Ménes igazgatójaként kiemelkedő eredményeket ért el a kisbéri ménes és méncsikó idomító telep fejlesztésében. Fegyelmezett vezetőként kiváló munkát végzett nem csak a méntelep vezetésében, hanem a mezőgazdálkodásában is. Az általa tenyésztett telivér csikók többsége kiváló eredményeket értek el két éves korukra. A 60-as években Somogysárdra került igazgatónak, ahol tovább folytatta a kiváló lovak tenyésztését, innen ment nyugdíjba. Rádoki József fiatal korában kiváló sportember, kitűnő ugró és akadály lovas volt. Indult a Csehszlovákiai Paradubicei Nemzetközi Gát-és Akadályversenyen. Leghíresebb tenyésztett lovai Imperial, aki 25 versenyen indult és ebből 20 versenyt győztesként fejezett be. Minden idők egyik leghíresebb magyar ügetőlovát, Apit is Ő tenyésztette. A Magyar Huszáregyesület tiszteletbeli tagja volt. Számtalan kitüntetést, és elismerést kapott munkája elismeréseként. Sosem szakadt el a lótól. A 60-as éveiben betegségéből felgyógyulva 72 éves korában újra visszaült a ló hátára, és újra lovagolt barátaival hosszú éveken keresztül. Érdeklődéssel figyelt minden lovassport eseményt. Kíváncsi volt Overdose futására is. Szívesen hallgatta mobil telefonon élőben a vasárnap délutáni galoppversenyt  és csak ennyit mondott, úgy érzem magam, mint fiatal koromban. Aki a XX. század legjobbjait tenyésztette Rádoki József már életében hallatatlanná vált. Neve szorosan összeforrt a XX. század két kiemelkedő képességű versenylovával és a somogyi fakó fajtmegteremtésével. Ő tenyésztette 1960-ban a század legjobb és leggyorsabb versenylovát Imperiált, aki még Amerikába is elvitte a magyar lótenyésztés jóhírét és 1972-ben Apit, minden idők egyik legjobb és legkeményebb magyar ügetőlovát. Minden 1929-ben kezdődött, amikor az ötéves Rádoki Józsefnek az édesapja vett egy lovat. Az iskolai évek alatt együtt nőtt fel négylábú barátjával és vált számára nélkülözhetetlen és elválaszthatatlan társsá a ló. A kaposvári állattenyésztési főiskola elvégzése után hivatásos tisztként a honvédség a bőszénfai csikótelep vezetőjének nevezte ki. A háború utáni években a mezőgazdaság számára gyűjtötték össze a megtépázott és szétszórt hazai lóállományt, valamint nevelték fel a fiatal lovakat. 1952-ben került a méneshez Platty József olimpiai bronzérmes díjugrató, amiből egy életre szóló barátság született kettőjük között. A lovakhoz nem csak szeme, de kezei is volt, kiválóan lovagolt, a háború után újjászerveződő lovassportunk egyik főszereplőjévé vált. 1946-ban Pécsett 178 centivel magasugró bajnok lett egyik kedvenc lovával Juszuffal. Az arab mént csikó korától lovagolta és sok sikert értek el együtt. Pályafutása során 48 versenyt nyert, számos ügető futam mellett, Dezsőkével az Alagi Nagy Akadály Versenyben győzött, sőt a híres pardubicei pályán is nyeregbe szállt. A legbüszkébb a Hadabás István Emlékverseny megnyerésére, volt ahol 119 indulóból sikerült nyernie 1963-ban. A bőszénfai ménes felszámolása után, 1954-ben Rádoki vezetésével Apátpusztán - szinte a semmiből - újraszervezték az egykori nagy múltú Kisbéri Ménest, melynek igazgatója lett. A telep gyorsan fejlődött, villanyt és telefont vezettek be, munkásszállást és istállókat építettek, a meglévő épületeket modernizálták és korszerűsítették a legelő kultúrát. Az első évben Alagról lekerülő angol telivér és vegyes összetételű félvér kancákkal kezdték el a szakmai munkát. Később Franciaországból, Szovjetunióból és Olaszországból, a hadizsákmányként elhurcolt kancák utódaiból vásároltak kisbéri félvér és angol telivér kancákat. Az 1957-es átszervezéssel a ménest Nyeskenye-pusztával bővítették.