A ló természete, a nevelés alapelvei

Ha el akarjuk kerülni, hogy a ló kiképzése során a túlzott követelmények miatt fizikai és pszichikai károsodást szenvedjen, a kiképzőnek a természetszerűen feltételezett lovaglási ismereteken kívül még állatlélektani alapismeretekkel is kell rendelkeznie. A ló idegállapotát a meg nem értő bánásmód gyorsan és tartósan károsítja, melynek helyrehozása hónapokig, gyakran évekig tart. Közvetlen következmény az idő előtti elhasználódás és károsodás, főként a lábaké. 3 éves korának betöltése előtt ne használják a lovat komoly munkára. Ezután a (kezdő) kategóriára való kiképzés időtartamára legalább 1 évet kall számítani. A kiképző részére az alábbiak szolgálhatnak vezérfonalként a lóval való bánásmódban és kiképzésben: A ló testileg és viselkedésében erősen a futásra specializált állat, amely csoportban él. Legbiztosabban a fajához tartozók között érzi magát. A ló az embert fajához tartozónak tekinti, tanítómesterként az embernek a magasabb rangú azonos fajút kell képviselnie. Ezt a helyét nem erőszakkal, hanem csak az értelem segítségével nyeri el. Ha a ló az ember befolyása alatt hibát csinál, úgy minden bizonnyal azért, mert nem értette meg az embert. Ahhoz, hogy az embert megértse, a lónak bíznia kell benne. A bizalom a megértés alapja. Az ember számára a lóval való megértetés eszközei a segítségek és segédeszközök: hang, érintés, testsúly, jutalmazás. A biztonságos megértetés a segítségekhez való szoktatás útján érhető el. Szokatlan dolgokhoz az ősidők óta menekülésre beállított lovat ésszerűen és lassan kell hozzászoktatni. Ha a kiképzés bizonytalanságot vagy akár félelmet vált ki, újból elölről kell kezdeni, számolva avval is, hogy a ló emlékezőtehetsége igen fejlett. Igen soká tarthat tehát, míg az egyszer szerzett rossz tapasztalatot elfelejti. A ló tanulásra való alkalmasságának előfeltétele testi érettségének foka. A szervezet és a felfogóképesség iránti túlzott követelés a kiképzésben visszaesést okoz. A ló csak akkor képes adottságait és képességeit teljes mértékben kifejteni, ha fajára jellemző életfeltételei össz-hangban vannak környezetével, tehát az emberrel is. Az emberrel való együttlét jelentsen a ló számára biztonságot, védettség érzését mindenféle szituációban. A kiképzőnek ezenkívül ismernie kell a ló érzékszerveinek teljesítőképességét is. Legfejlettebb a ló szaglása, ami azonban csak kismértékben érvényesül kedvező értelemben a kiképzés során. Kedvezőtlenül hat néha, amikor a ló számára kellemetlen szag (sertésól vagy sertéslegelő)vagy szagra való emlékezés (füst, kémiai szerek)miatt ellenszegül. Ugyancsak fejlett a ló hallása is. Ebből adódik az a követelmény, hogy mind az istállóban, mind a kiképzés során kerüljük a felesleges zajokat. A ló látása nem rossz, de nem is túlságosan fejlett. A fej oldalán helyezkedő szemek jóval szélesebb látókört biztosítanak neki, mint amilyen az emberé. A ló kifejezetten „mozgást meglátó" -, tehát főként oldalról, és a messzeségben mozgó dolgokat hamarabb és jobban meglátja, mint lovasa, kinek számára emiatt az állat riadtsága gyakran érthetetlen. Jól fejlett a tapintóérzék és a bőr érzékenysége az ingerek iránt. Utóbbinak nagy a jelentősége az érintési segítségek finom alkalmazásakor a kiképzés és a ló további használata során. A szem, fül, farok, horkantás és izzadás megfigyelése jelentősen segítheti a ló idegállapotának felismerését. A szem a belső tulajdonságok és állapot tükre. Kifejezhet félelmet, jóindulatot, figyelmet vagy bizalmatlanságot. Jól tájékoztathat a fülek játéka is a ló hangulatáról. Hátracsapott fülek mindig rossz kedvet és védekezésre való hajlandóságot jeleznek. Élénk füljáték, felálló, előreirányított fülekkel, figyelmet és„együttműködésre való készséget" mutatnak. A prüszkölés, laza, ingó farok tartással párosulva elengedett izomzatra és munkakészségre utal. Mereven hordott vagy magasra emelt farok mellett azonban a ló félelmét vagy izgalmát fejezi ki. Az izzadás az erőltetésen kívül még különösen izgalom miatt is bekövetkezhet. Ez rendszerint együtt jár a szívverés és légzés szaporábbá válásával. A ló nevelésekor a legfontosabb tulajdonságok az idomító részéről a megértés, nyugalom és következetesség. Ideges, nyugtalan emberek rendszerint türelmetlenek és nem rendelkeznek a ló kiképzéséhez szükséges nyugalommal és tárgyilagossággal. A ló körüli tevékenységek, pl. megkötése, lábai felemelése, vezetése, vagy egy helyben tartása állandó, következetes ismétlést kíván, amely megszilárdítja a ló pozitív reflexeit. Dicséret, szidás és néha megfelelő büntetés azok a nevelési eszközök, melyek alkalmazásának mindig arányban kell lennie a várható és a mutatott teljesítménnyel. Cukor, sárgarépa stb. ok nélküli, gyakori etetése a lovat neveletlenné teszi, az ilyen meg fogja adott időben kísérelni, hogy megfordítsa az ember ló rangsort. Ugyanígy az értelmetlen, mérték nélküli büntetés félénkké, ellenszegülővé, sőt később rosszindulatúvá teszik a lovat. Gyakori nagy hiba, ha a ló nevelése és kiképzése során tőle emberi reakciókat vagy emberi gondolkodásmódot várnak el. Minden ló valamennyi állathoz hasonlóan mindig a törzsfejlődése során kialakult reflex szerint fog cselekedni. Csak az a kiképző lesz sikeres, aki legalább a ló pszichológiájának alapjait ismeri.