Halász Judit, a lovas pályájáról
1960 Velence
A fiatalabb lovas generációk már nem emlékezhetnek rá de a kiváló művésznőnek voltak vitathatatlan eredményei az ugrósportban is.
A Magyar Lovas Szövetség a 40. jubileumi kiskunhalasi lovas ünnepen köszöntötte az 50 évvel ezelőtti bajnokokat és a jelentős nemzetközi eredményeket elért lovasokat. Dr. Sótonyi Péter a szövetség alelnöke elismerésben részesítette az 1960-as magyar bajnokokat, így Frank Elemért, Bábel Józsefet és Varró Józsefet. Ugyancsak elismerésben részesült az 1960-as Velencei Ifi Eb 7. helyezett magyar csapat: Ákos Ajtony, Frank Elemér, Halász Judit és Varró József. Az országban elsősorban színészként ismert Kossuth-díjas művésznő meghatódottan emlékezett lovas múltjára. A Pesti Színház szűk öltözőjében fellépés előtt beszélgetünk Halász Judit Jászai díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje Polgári Tagozata és a Mosolyrend tulajdonosával. Bár ez utóbbi kitüntetést ugyan tizenhárom évvel ezelőtt kapta, de vidámsága, bőbeszédűsége, uram bocsá' cserfessége azóta sem változott. Nyolc arany- és egy gyémántlemez birtokosa, melyen gyerekeknek énekel kortárs és klasszikus költők megzenésített verseiből.
Művésznő, ha jól tudom, Ön nemcsak a gyerekkel van bensőséges viszonyban, hanem a lovakkal is. Hogy kezdődött ez a viszony? Elég gyerekes módon, mint a mesében. A gimnáziumi osztályunkba reggel bejött az egyik lány és azt mondta, hogy most olvasott el egy könyvet, amelyben a grófnő mindig kilovagol a kastélyból, és mi pestiek nemhogy grófnők nem leszünk, de még lovat sem láttunk közelről. Ezen úgy felbuzdultunk, hogy hatan - ebből öt Jutka - elindultunk "világgá", hogy keressünk egy helyet, ahol lovakkal találkozhatnánk... Minden lovardában kinevettek minket, lányokról hallani sem akartak. Akkoriban a lovaglás még nagyon úri sportnak számított.
Végül hol kötöttek ki? Szerencsénk volt, mert egy remek edzőhöz, Dr. Kollár Kornélhoz keveredtünk az egykori Ludovika lovardába, amely akkor a Budapesti Honvéd kezelésében volt. Ennek a gyönyörű régi lovardának a helyén sajnos később autóbusz garázs létesült.
Szülei mit szóltak a dologhoz? Semmit, ugyanis fogalmuk sem volt róla, hogy mivel jár a lovaglás. Engem már annyi sporttól eltiltottak - mondván, hogy messze van, veszélyes, nem lányoknak való stb. -, hogy ezt megengedték. Szegények nem tudták, hogy a legveszélyesebb sporthoz adták áldásukat.
Mi lett a többi lánnyal? Közülük csak én jutottam el a versenyzésig, de addig rengeteget kellett tanulnom, edzenem. Hetente csak egy lópihenő nap volt, s egy-egy edzésen három lovat is lelovagoltam
Ez azt is jelentette, hogy három lovat kellett lepucolnia? Nem tisztítottam egyet sem, mert erre megvolt a személyzet. Amit kellett: felnyergelés, lenyergelés, itatás és a patákat nem volt szabad piszkosan hagyni.
Nem hiányzott a lóápolás abból a szempontból, hogy nem alakul-hatott ki igazán bensőséges kapcsolat Ön és az állat között? Edzések alatt erre a műveletre egyszerűen nem volt idő, de amikor már saját, állandó lovam volt, akkor magamtól is megtettem, hiszen ez nagyon fontos mindkét lény szempontjából. Sőt, emlékszem, hogy az összes pénzt, amit tízóraira kaptam szüleimtől, eltettem, és
ahogy megjelentek a primőrök, a lónak megvásároltam. Répa, alma és kockacukor nélkül sosem mentem edzésre, sőt a lovam nyaranta előbb evett dinnyét, mint mi otthon. Persze ha kellett, erélyes is voltam velük. Amikor bementem a lovardába, az ottani megszólalásom nem volt ugyanaz, mint lovardán kívül. Ha én más hangnemben, más hanghordozással szóltam volna hozzájuk, mint a lovászok, akik a legtöbb időt töltik velük, akkor egyszerűen nem értettek volna meg. Ők ahhoz szoktak, arra reagáltak.
Mi volt a legjobb eredménye? Edzőm, Dr. Kollár Kornél, jóformán minden számba benevezett. A második évben bekerültem az ifjúsági válogatottba, ahol egyedül csak én voltam női versenyző. Legjobb eredményemet felnőtt kategóriában értem el, az országos bajnokság III. helyezettjeként. Abban az évben az országos bajnokság nem minden fordulójában volt női induló, és így megkaptam a Legjobb Női Lovas címet is. Ezen felbuzdulva viccesen "Női Országos Bajnoknak" kiáltottam ki magamat. De sok piros szalagot is őrzök otthon a különféle versenyekről. Akkoriban ez volt az első díj színe, és legbüszkébb arra a puissance-ra vagyok, ahol 185 cm-rel nyertem.
Miért hagyta abba a versenyzést? Elérkezett életem legszebb éve: leérettségiztem, válogatott kerettag lettem, és Ákos Ajtony, Frank Elemér, Varró József társaságában kijutottam a velencei Európa-bajnokságra; valamint felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A következő tanévben már csak nagyon nagy erőfeszítéssel tudtam a főiskolán és a sportpályán is helytállni, majd a rákövetkező nyári bajnokságon, egy vadászugratás hármasugrása közben, kis angol telivérem lába közé került egy rúd, és nekiestünk a következő akadálynak. Különféle törésekkel hat hétig voltam kórházban. Akkor el kellett döntenem, hogy a lovaglást vagy a színészetet választom. Ma sem tudom, hogy jól döntöttem-e…?
Ezek után teljesen szakított a lovaglással? Tíz évig ki sem mentem a pályára, egészen a Szerelmesfilm forgatásáig. Rendezője, Szabó István tudta, hogy nekem mit jelent a lovaglás, ezért úgy írta meg a szerepemet, hogy lovas jeleneteim is legyenek benne. A forgatás után újból elkezdtem kijárni a lovardába, de csak kondicionálási szándékkal.
Egy színész nem járogathat csak egyszer-egyszer hetente, mert utána két napig nem tud színpadra állni az izomláztól.Én például, ha egy kis ideig nem tudok kijárni, akkor első alkalommal mindig lovardázom, és csak utána megyek ki terepre.
Mostanában milyen gyakran lovagol? Tavaly ősszel újra elkezdtem, és szeretném tartani a heti három alkalmat. Kevesebbszer nem is érdemes, mert az ember azért annyi felelősséggel tartozik a ló iránt, hogy rendszeresen lelovagolja, vagy ha erre mégsincs ideje, legalább megjelenik és tudatja vele, hogy ő a gazdája.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
