A Military története
A lovastusa történetét a 18. századi Poroszországig lehet visszavezetni, ahol kifejlődött az ún. „Champagne” lovaglás iskolája. Militarynak nevezik a lovassport egyik legszebb és legnehezebb versenyét. Eredetileg a katonalovak összetett háromnapos versenye volt. Ez a versenyág magában foglal minden lóval végrehajtandó feladatot, a díjugratást, díjlovaglást és atereplovaglást. Így a sportág sportértéke azért is jelentős, mert mindazon tulajdonságokból, amit a melegvérű hátaslótól kívánunk, a ló vizsgát tehet. Poroszországban a XVIII. században indult fejlődésnek a „Champagne” lovaglás művészete. Az iskola célja olyan katonalovak kiképzése volt, amelynek központjában az engedelmesség, a gyorsaság, a fordulékonyság és a terepbiztonság elsajátítása volt. Az ottani iskolában képzett ló, a mai military lóval azonosítható. A „Champagne” iskola célja olyan lovak képzése, melyek az idomító munka mel-lett terepbiztosak, s uticéljukat a legrövidebb úton - erejüket takarékosan használva – érik el. A kiképzés, a gyorsaság, fordulékonyság, az engedelmesség és a terepbiztonság elérését célozta. Ennek eredményeképpen a díjlovaglás kevesebb, míg a díjugratás nagyobb hangsúlyt kapott. A terepverseny továbbra is egy-fajta kondíciótesztnek számított. A kor lovassága ilyen tulajdonságokkal rendel-kező lovakat igényelt. Az első nemzetközi military versenyt 1905-ben a Belga Királyi Lovasegylet rendezte meg, Military International néven, innen származik a military, a sportág sokáig használatban lévő neve. 1912-ben Stockholmban volt az első „hivatalos” lovasolimpia, amelyen 11 ország képviseltette magát, s a versenyzők kizárólag katonatisztek voltak. A három napos versenyt – mai értelmezéséhez hasonlóan – 1864-ben Dublinban rendezték meg először. Párizsban egy katonai lovasverseny után (1902.) az értékelés alapelveit vitatták és finomították. Az első – a maira emlékeztető szabályok szerinti – lovastusa versenyt 1864-ben Dublinban rendezték meg. A következő években folyamatosan finomítottak a szabályokon, először a díjugratás szerepét növelték a díjlovaglás rovására, de a terepverseny szerepe megmaradt. Ezt követte – viszonylag rövid idő múlva – a sportág olimpiai bemutatkozása az 1912 évi lovasjátékokon, Stockholmban. A versenyen 11 ország vett részt, csupa katonatiszt. A terepversenyen, amely inkább távlovaglás jellegű volt, meglehetősen hosszú távot, mintegy 60 km-t kellett lovagolni (4 óra alatt), a cross-ra 15 perc volt megadva. Az első igazán nagyszabású olimpiai versenyt az 1924-es párizsi olimpián rendezték. Az 1960-as római olimpián az „A” és a „C” ügetőszakasz hossza 20 kilométer volt, a dimbes-dombos versenypálya (steeple) 3600 méter hosszú, a cross 8100 méter volt, amit még egy kb. 2 kilométeres járógalopp követett (összesen 34,6 km). A versenyen csak kevesen lovagolták ki az összes jó pontot a versenypályán (690 m/perc), mert takarékoskodni kellett a lovak erejével. A cross-on egy résztvevő volt gyorsabb 570 m/perc-nél, a többiek 500 métert és lassabb iramot mentek. Az 1960-as években a terepviszonyok komoly változása miatt 10 perces kötelező pihenőt vezettek be, aminek révén a terep utolsó szakasza gyorsabb tempóban lovagolható (ennek összes hátrányával együtt). Az olimpiai feltételek először 1984-ben Los Angelesben változtak (16 km-es ügetőszakaszok, 220 m/perces iram). A versenypálya 3105 méter, a cross 7410 méter (összesen 26,5 km) volt.
Ekkor a military tereprészének távlovaglás jellege volt, kb. 60 km-t kellett 4 óra alatt teljesíteni. Az 5 km-es cross-ra 15 perc volt előírva. (333 m/perces iram) 1924-ben a párizsi olimpián rendezték az első igazi nagyszabású nemzetközi military versenyt. Az értékelés az 1921-ben alakult FEI által kiadott szabályzat szerint történt. Ebben a sportágban a nők először 1956-ban indultak férfiak között. Az 1960-as római olimpián az „A” és „C” ügetőszakasz hossza 20 km volt, a dombos és egyenlőtlen versenypálya (steeple) 3600 m, a cross 8100 m, amit akkor még egy kb. 2 km-es járógalopp követett. Összesen 34,6 km volt a táv. Az olimpiai feltételek először 1984-ben Los Angelesben változtak. Itt még kb. 16 km-es ügetőszakaszok voltak, 220 m/perces iramban. A versenypálya 3105 m, és a cross 7410 m. Ez 26,5 km,negyedével kevesebb a rómainál. Rómában csak kevés résztvevő lovagolta ki az összes jó pontot a versenypályán (T=690 m/perc). A többieknek takarékoskodniuk kellett az erővel. A cross-on egy résztvevő volt gyorsabb, mint 570 m/perc, egy ½ perccel haladta meg a legjobb időt, az összes többi 500 métert, és lassabb iramot lovagolt. Los Angelesben 690 m/perc iramot illett lovagolni. A résztvevők kb. egynegyede lovagolt 570 m/percet, a negyedik szakaszon, kb. fele nem volt lassúbb, mint 540 m/perc. A 60-as években a terepviszonyok döntő megváltozása eredményezte a 10 perces kényszerpihenő bevezetését. Ezen szabály kétségtelen előnye az, hogy a lovak ezen szünetben a cross előtt újabb erőt építsenek be, amivel a terep utolsó szakasza gyorsabb tempóban lovagolható. A gyorsabb lovaglás viszont egyfelől nagyobb kockázatot jelent az ugrásokon, másrészt nagyobb sérülésveszélyt, harmadszor másféle kondícióedzést.
Az 5 km-es cross-ra 15 perc volt előírva. (333 m/perces iram) 1924-ben a párizsi olimpián rendezték az első igazi nagyszabású nemzetközi military versenyt. Az értékelés az 1921-ben alakult FEI által kiadott szabályzat szerint történt. Ebben a sportágban a nők először 1956-ban indultak férfiak között. Az 1960-as római olimpián az A és C ügetőszakasz hossza 20 km volt, a dombos és egyenlőtlen versenypálya (steeple) 3600 m, a cross 8100 m, amit akkor még egy kb. 2 km-es járógalopp követett. Összesen 34,6 km volt a táv. Az olimpiai feltételek először 1984-ben Los Angelesben változtak. Itt még kb. 16 km-es ügetőszakaszok voltak, 220 m/perces iramban. A versenypálya 3105 m, és a cross 7410 m. Ez 26,5 km, negyedével kevesebb a rómainál. Rómában csak kevés résztvevő lovagolta ki az összes jó pontot a versenypályán (T=690 m/perc). A többieknek takarékoskodniuk kellett az erővel. A cross-on egy résztvevő volt gyorsabb, mint 570 m/perc, egy ? perccel haladta meg a legjobb időt, az összes többi 500 métert, és lassabb iramot lovagolt. Los Angelesben 690 m/perc iramot illett lovagolni. A résztvevők kb. egynegyede lovagolt 570 m/percet, a negyedik szakaszon, kb. fele nem volt lassúbb, mint 540 m/perc. A 60-as években a terepviszonyok döntő megváltozása eredményezte a 10 perces kényszerpihenő bevezetését. Ezen szabály kétségtelen előnye az, hogy a lovak ezen szünetben a cross előtt újabb erőt építsenek be, amivel a terep utolsó szakasza gyorsabb tempóban lovagolható. A gyorsabb lovaglás viszont egyfelől nagyobb kockázatot jelent az ugrásokon, másrészt nagyobb sérülésveszélyt, harmadszor másféle kondícióedzést.
1924-ben a párizsi olimpián rendezték az első igazi nagyszabású nemzetközi military versenyt. Az értékelés az 1921-ben alakult FEI által kiadott szabályzat szerint történt. Ebben a sportágban a nők először 1956-ban indultak férfiak között.
Az 1960-as római olimpián az „ A” és „ C” ügetőszakasz hossza 20 km volt, a dombos és egyenlőtlen versenypálya (steeple) 3600 m, a cross 8100 m, amit akkor még egy kb. 2 km-es járógalopp követett. Összesen 34,6 km volt a táv.
Az olimpiai feltételek először 1984-ben Los Angelesben változtak. Itt még kb. 16 km-es ügetőszakaszok voltak, 220 m/perces iramban. A versenypálya 3105 m, és a cross 7410 m. Ez 26,5 km, negyedével kevesebb a rómainál.
Rómában csak kevés résztvevő lovagolta ki az összes jó pontot a versenypályán (T=690 m/perc). A többieknek takarékoskodniuk kellett az erővel. A cross-on egy résztvevő volt gyorsabb, mint 570 m/perc, egy ½ perccel haladta meg a legjobb időt, az összes többi 500 métert, és lassabb iramot lovagolt.
Los Angelesben 690 m/perc iramot illett lovagolni. A résztvevők kb. egynegyede lovagolt 570 m/percet, a negyedik szakaszon, kb. fele nem volt lassúbb, mint 540 m/perc.
A 60-as években a terepviszonyok döntő megváltozása eredményezte a 10 perces kényszerpihenő bevezetését. Ezen szabály kétségtelen előnye az, hogy a lovak, ezen szünetben a cross előtt újabb erőt építsenek be, amivel a terep utolsó szakasza gyorsabb tempóban lovagolható. A gyorsabb lovaglás viszont egyfelől nagyobb kockázatot jelent az ugrásokon, másrészt nagyobb sérülésveszélyt, harmadszor másféle kondícióedzést.
Olimpikonok, bajnokok
Több halasi sportolónak is megadatott, hogy a magyar válogatott színeiben képviselje az országot és városát az olimpiai játékokon. A lovasok közül Suti István (1960. Róma), Krizsán János (1972. München), Varró József 1980. Moszkva), Sós Attila (1992. Barcelona, 1996. Atlanta), Tuska Pál (1996. Atlanta) vett részt olimpián. Varró József első helyen végzett a Római Katonai Világjátékokon
Az egykori Kiskunhalasi Határőr Dózsa egyéniségei, mint például Varró József, Tuska Pál, vagy az alapokat lerakó közel 80 esztendős Hirling József urak, akik sokat tettek a military eredményeiért. Jóleső érzés az elmúlt évtizedek kiemelkedő versenyzőinek utódait a versenypályán látni. A 80-as években Krucsó Ferencnek szólt a taps, most fia, Szabolcs volt egyik kedvence a közönségnek. Nem utolsó sorban említendő ifj. Tuska Pál neve, aki édesapja nyomdokain haladva a lovastusa szakágnak eredményes versenyzője.
Magyarok eredményei:
Szép hagyományai vannak ennek a sportágnak. Luzernből 1927-ben a harmadik díjat Grafi Frigyes hozta haza, majd az 1928-as amszterdami olimpián Adda Alfréd a 15. helyen végzett. 1933-ban Endrődy Ágoston, majd 1934-ben Német Dezső nyerte Bécsben a nemzetközi militaryt. A legjobb csapat Endrődy Ágoston Panduron, Jankovich Lőrinc Irányon, és Visy István Legényen az 1936-os berlini olimpián indult. Endrődy az 5. Jankovich pedig a 9. helyezést érte el, a csapat már várományosa volt az aranynak, amikor Visy Legényének a terepszakaszon eltörött a lába. A II. világháború utáni években a military versenyzés is újra szerveződött. Fennmaradása néhány dunántúli lovas klub edzőjének és lovasainak lelkes ügyszeretetéhez fűződik. Ez a mag tette lehetővé Horváth József, Krizsán János, Szabácsy István és Varró József csapatösszeállítással a felkészülést az 1972-es müncheni olimpiára. Sajnos a versenyt egyedül Szabácsy István fejezte be Adonisszal és 38. lett. A military újra háttérbe szorult, és megint csak néhány vidéki klub adta meg a lehetőséget az 1980-as moszkvai olimpiára való felkészülésre és részvételre. Cseresnyés László Fapipán, Grózner István Bíboroson, Horváth Zoltán L?Amuron indult, s a csapat 4. lett. A következő évben ezek a versenyzők a dániai Horsensben megrendezett 9. Military Európa Bajnokságon indultak és a nemzetközi mezőny közepén végeztek. 1986-tól főleg korosztályos (ifi-junior) EB-ken vett részt a magyar válogatott, ahol általában a 4-7. hely egyikén végeztek csapataink. Ennek a fiatalításnak az eredménye az lett, hogy Sós Attila Zsizsiken a 31. míg Hercegfalvi Tibor Lumppal az 50. lett, az 1992-es barcelonai olimpián. 1993-ban csak egy kis balszerencsén múlt, hogy a válogatott a felnőtt EB csapat az 5. helyét megszerezze. Ezen a versenyen Tuska Pál 37. lett Zátony nyergében, míg Hercegfalvi Tibor Lumppal a 38. 1994-ben Schaller Gábor Albatrosszal kiegészülve a hágai világjátékokon ugyanez a csapat az előkelő 10. helyen végzett. 1995-ben Rómában nyitott EB-n a csapat 8. és ezzel kvalifikálta magát az atlantai olimpiára. Itt csak a csapatért lovagolnak, hiszen ezen a versenyen fordul elő először, hogy az egyénit különválasztják. A csapat Zátony, Zsizsik, Albatrosz, Lump, végül a 10. helyen végez. A következő években 1999-2000-2001-ben inkább a korosztályos válogatottak jeleskednek a kontinens viadalokon.
|