Csontos Miklós (1945 november- 2002 szeptember 2)

Megdöbbenve hallottuk a hírt, hogy a lukácsháza-i fogathajtó versenyen történt rosszullétét követő kórházba szállítása után szeptember 2-án Csontos Miklós, a Vas megyei fogathajtás legrégibb versenyzője elhunyt. Csontos Miklós 1945 november 1.-én született Sárváron. Általános és középiskolai tanulmányainak befejezése után a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát, 1968-ban. Gyakorlati idejét a Sárvári Állami Gazdaságban töltötte, majd a Sárvári Termelőszö-vetkezetbe került, ahol 1971-ben fő-állattenyésztőnek nevezték ki. Időt és fáradságot nem kímélve dolgozott és hamar a megye elismert állattenyésztő szakembere lett. Magas szintű szakmai felkészültségű, és humánus vezetőként jellemezték. Beosztottaival, munkatársaival közvetlen kapcsolatot igyekezett kialakítani. Szerették, tisztelték, ennek köszönhetően, 1992-ben egyhangúlag választották meg a szövetkezet elnökének. Munkatempóját továbbra sem csökkentve, nem kímélte magát. Ha egy célt kitűzött maga elé, fáradságot nem ismerve küzdött a cél elérése érdekében, a nehézségek ellenére is. Munkatársai szerint nem szeretett veszíteni, de tudott. Ez jellemezte munkáját és a versenyzését egyaránt. Az általa vezetett termelőszövetkezet a megye egyik legstabilabb gazdaságává vált. Elnökként is az állattenyésztés volt a fő munkaterülete. Munkájának elismeréseként megkapta: 1978-ban a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója MÉM kitüntetést, 1987-ben a Kiváló Termelőszövetkezeti munkáért TOT kitüntetést, 1997-ben a Szövetkezeti Emlékérem MOSZ kitüntetést. A család és munka után a lovak következtek. A ló nagy szerelme volt, a ló az ő megítélése szerint, felsőbbrendű lény volt. Egy-egy ellés előtt álló kancánál napokat, éjszakákat töltött az istállóban. Az általa irányított gazdaszövetkezet kisbéri félvér és hidegvérű fajtákat tenyésztett, de volt két fiatal lipicai kancájuk is, és hőn óhajtott vágya volt, hogy ez a két ló beérjen és versenyezhessen velük. Sajnos a végzet közbeszólt és ezt már nem érhette meg. A Vas Megyei Lovas Szövetségnek megalakulása óta tagja volt. Munkája mellett mindig szívügyének tekintette a fogatsportot, hosszú ideig egyedül képviselte a vasi fogathajtást. 2002 szeptember 6.-án Fehér Mihály versenyzőtárs fogata vitte utolsó útjára, végső nyughelyére, a sárvári temetőbe. A gyászhintó mögött kedvenc lova Figyelő, és a több száz főből álló barátok, munkatársak, sporttársak, tisztelők, ismerősök tömege kísérte utolsó útján.

Halálával egy agrárszakemberre, egy baráttal, egy versenyzővel lett szegényebb Vas megye és az egész régió.