Némethy Tamás (1925 Győr, 2007 Győr)
A Némethy név fogalom a világ lovassportjában, köszönhetően Némethy Bertalannak, aki az ötvenes évektől az Egyesült Államok díjugrató válogatottjának szövetségi kapitányként sikert sikerre halmozott. Tanítványai a világelitbe kerültek, és a legjobbakká váltak. Unokatestvére, Némethy Tamás Magyarországon jóval szerényebb körülmények között, de szintén maradandót alkotott a lovassportban. Mestere a szakmájának, igazi lovasember mind megjelenésében, mint viselkedésében—írta róla a Lovasélet a 75. születésnapja tiszteletére. Nagyszülei erdélyi származású arisztokraták, így Arad megyei birtokon mindig volt ló. Pályaválasztását meghatározta az első lóra ülés négyévesen Erdélyben, illetve az 1931-ben, Balatonalmádiban szerzett első komolyabb lovas tapasztalatok. Kadétként az ötödik tábori tüzérosztályhoz került Győrbe, később Sopronba. Pécsen 1943-ban a Zrínyi Miklós Honvéd Főreál Iskolában végzett, majd Budapest, a Ludovika Akadémia következett. Volt kitől tanulnia: Máchánszky, Némethy Bertalan világklasszisok voltak csakúgy, mint lovastanáruk, Szemere Csaba. Az Akadémián alapozta meg kimagasló lovas tudását, itt kezdett versenyezni. Kedvelte a nyári örkénytábori gyakorlatokat, ahol Makay Attila volt az osztályparancsnoka. 1944-ben sikeresen elvégezte az Akadémiát—amit ekkor már Körmendre helyeztek át—és huszárhadnaggyá avatták. A megszállás után Drezdába került, később pedig orosz hadifogságba. A viszontagságos és embert próbáló évek után 1948 szeptemberében szabadult. „Amikor hazajöttem, akkor jött a nagy pofára esés” Osztályidegenként kőművessegédként dolgozott, majd az épületszerelő vállalathoz került. Az ötvenes évek elején kiválasztotta első lovait, Foszfátot és Frímet, majd 1954-ben, Győrben Csáthy Dénessel és Magyar Vilmossal megalapították az öttusa és lovas szakosztályt. Lovaival hamar bekapcsolódott az újjá szerveződő hazai versenyzésbe. Pápán és Sopronban versenyeket nyert, utóbbi helyszínen 130- centis pályán. Amíg a többiek kifakult futballmezben lovagoltak, addig ő az angol grófokat megszégyenítő eleganciával, lovas zakóban, fényes Farkas csizmában jelent meg a versenypályán. Világhírű unokatestvérével, Bertalannal a világháború után, a hetvenes évek elején Kölnben találkozott először. Ars-poétikájuk azonos volt:a ló és a sport iránti feltétel nélküli alázat és fegyelem. Többek között ennek is köszönhető, hogy lovaikból mindig az adottságaikhoz képest a lehető legtöbbet tudták kihozni tanítványaikkal. Vallotta, hogy a lovas legfontosabb tulajdonsága a szorgalom, mert tehetséges versenyző kevés szorgalommal csak egy bizonyos szintig juthat el. A türelem is nagyon fontos, mert ha az elfogy, akkor a tudás is megszűnik. A jó versenyző mindegyikkel rendelkezik, és emellett a pályán is ugyanazt tudja, mint a tréningeken. Ilyen volt egyik legsikeresebb tanítványa, Bánki László. Némethy Tamás vezetése alatt a 60-70-es évek alatt remek csapat jött össze Győrben. Lovasiskolák bajnokságát nyerték, a környező országokban eredményesen versenyeztek. Az 1967-es salzburgi Ländliche military Eb-re két tanítványa jutott ki, és a díjugrató számot meg is nyerték. Jellemző volt rá, hogy az egyesület lovait maga lovagolta be. Mindig a ló karakterét vizsgálta először. Azt tanította, hogy önmagában a jó ugróképesség még kevés, mert ha gond van a ló fejével, az előbb vagy utóbb visszaüt. Minden lovát tisztelte és szerette, pályafutása legjobb lováról, Démonról csak a legmagasabb szinten tudott beszélni. A 60-as években nagy lendülettel szerveződő lovasturizmus is sokat köszönhetett Némethy Tamásnak „ a rendes emberek rájöttek, hogy a fontos külföldi vendégeket nem lehet valami micisapkás „ manuszra” rábízni”, így több száz túrát vezetett az évtizedek alatt, és okozott felejthetetlen élményt a kiemelkedő vendégek számára. Jellegzetes alakja legendás mondásokkal párosult, amik még életében legendává váltak: A lovasembernek adnia kell magára, a csizmának meg a hangulatnak fényesnek kell lennie, ezt jegyezzétek meg! Szaktudás és jó modor! A lovas ember legyen mindenek előtt jó szakember. Ismerje alaposan a lovaglás és lóval való foglalkozás csínját-bínját. Tudjon bánni a rábízott lovassal, legyen türelmes oktató. Az emberekkel való érintkezése legyen kulturált, figyelmes. Ragaszkodjunk a lovasvilág évszázadok alatt kialakult szakmai és emberi szintjéhez, méltóságához, hiszen a ló a legnemesebb állat, lelkében nemesnek kell annak is, aki foglalkozik vele. Hosszú, kalandos pályafutás az övé, mégis a legbüszkébb mindig a tanítványaira volt, illetve arra, hogy rengeteg gyerekkel szerettette meg a lovaglást, és sok gyereket sikerült a lovas életre nevelni, így bármerre járunk az országban , mindenhol találkozunk egykori tanítványaival.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
