Prutkay Zoltán
1953-ban született Győrben. Szakterülete: agrármérnök, lótenyésztő szakmérnök, lovasedző. Elismerései: Gróf Széchenyi István-emlékérem
 Prutkay Zoltánnak volt kitől tanulnia a lótenyésztés tudományát, a lovaglás művészetét. Édesapját, Prutkay Jánost 1931-ben tüzértisztként avatták a Ludovika Akadémián. Komáromban és Nagyváradon szolgált, ahol rendszeresen lovagolt mindhárom olimpiai szakágban. Saját lovával, Hedviggel 210 centivel Hadsereg-bajnokságot nyert, és legfiatalabb katonatisztként a berlini olimpiára készülő válogatott keret tagja lett. A front, a hadifogság, a kisemmizést követő pokoljárás és a rehabilitálás után '63-ban megbízták a Lajta-hansági Lovasiskola megalapításával és a lótenyésztés oktatásával a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán. Mindkét fia hamar megismerkedett a lovakkal. Olyan miliőben nőttek fel a Prutkay fivérek, ami pályaválasztásukat és életformájukat is meghatározta. „Kisgyerekként szinte az összes nagy egyéniséget megismertem, majd lovasként vagy tanítványként együtt dolgozhattam velük, többek között Mórával, Sutival, Szabácsival, a Frank testvérekkel, Varróval, Széplakival, Ákos Ajtonnyal." Zoltán tizenegy évvel idősebb bátyja, János, Némethy Tamás irányítása mellett Győrben ifjúsági válogatott lett, Démonnal 1963-ban megnyerte a Lovasiskolák Ugróbajnokságát. Zoltán '67-ben ugyanebben a versenyben Galgóczyval győzött. A gimnáziumi évek alatt hétköznap Győrben, Némethy Tamásnál, hétvégén Óváron, édesapjánál lovagolt, elsősorban a versenypályáról lekerült telivéreket. '65-től versenyez, az első komoly sikereket a már említett kisbéri félvérrel érte el. 1967-ben a Ländliche Military Amatőr Európa-bajnokságon szerepelt, és a harmadik napon rendezett díjugrató Nemzetek Díját megnyerte a Nagy Tamással, Bánki Lászlóval és Juhász Józseffel felálló csapattal úgy, hogy a csapat mindkét fordulót hibátlanul teljesítette a németek és a svájciak előtt. Pályafutásának komoly mérföldköve a '68-as angliai ifjúsági díjugrató Európa-bajnokság, ahol a másik lovát, Cso Cso Szánt lovagló Gróf Lajossal, Bognár Sándorral, Krizsán Jánossal és Török Lászlóval szerepelt egy csapatban.A Budapesti Lovas Klubba Hargitai Mátyáshoz került, majd Kollár Kornélhoz a sportszázadba. Ezekben az években Liget, Insurgens, Pobjeda, Hadakozó, Nepál és Ragyogó nyergében ért el komoly eredményeket. '73-75 között Ákos Ajtonnyal, Széplaki Pállal, Hargitay Jánossal versenyzett. Junior magyar bajnokcsapatban és helyezett egyéniben, majd a felnőtt válogatott eredményes tagja. 1975-ben Varsóban a Hadseregek Spartakiádját Ákos Ajtonnyal, Balogi Andrással, Balogh Józseffel, Varró Józseffel, Stelczer Viktorral és Hargitay Jánossal megnyerte. Bátyja és példaképe a hetvenes évektől a lóversenyben dolgozott, így módja volt jobban megismerni a lóversenysportot és az angol telivért. 1980-ban végzett az Agrártudományi Egyetemen. Imperiál ivadékainak teljesítményvizsgálatából írt diplomamunkája komoly visszhangot váltott ki szakmai körökben. Az egyetemi évek mellett a TF-en középfokú lovasedző képesítést, majd Kaposváron lótenyésztő szakmérnöki diplomát szerzett. Gyakornokként Dióspusztára került, majd vezetője lett az angol telivér ménesnek, ahol szoros barátságot kötött a ménes legendás állatorvosával és lovasedzőjével, dr. Barta Lászlóval. Karakórummal, Normannal és Budapesttel komoly eredményeket ért el, és ismét bekerült a díjugrató válogatott keretbe. Ezt az időszakot a Kincsem Parkban a Derbi- és Kincsem Díj-nyerő Királyhágó, Káder, Kurázsi, Cudar és Ciráda fémjelezte, míg a vezető mének Seebirk, Jolly Jet, Sky és Isztopirin voltak a ménesben. 1986-2006 között a Nemzeti Lovarda vezetője lett, és ezekben az évtizedekben teljesedett ki karrierje is. Irányításával a Tattersaal óriási fejlődésen és teljes rekonstrukción ment keresztül. Istállók, homokos és gyepes talajú versenypályák, fedeles, lovarda épült. Benépesült a népszerű „Tati", a megváltozott lehetőséget kihasználva megjelentek a magánlótartók, és egyre több fedeles és nyitott versenyt rendeztek. Kialakították az oktatórészleget, és beindult a lótenyésztő-, a lovastúravezető-, a belovagló- és a patkolókovács-képzés. A '90-es években a mesterséges termékenyítő állomással és a CSIO rendezésével tovább nőtt az intézmény szerepe a hazai lovas társadalomban és elismertsége a nemzetközi lovas életben. A '90-es évek elejétől a Magyar Lovas Szövetségben is egyre komolyabb feladatokat kapott, elnökségi tag, majd alelnök, később a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezetője lett. Bekapcsolódott a military sportba, szakágvezetőnek választották, és az atlantai olimpiai lovastusa csapat vezetője lett. A sok szakmai és társadalmi beosztás mellett szívügye a hagyományápolás, ezt a Huszár- és Lovashagyomány-őrző Társaság munkájában vállalt szerepe is jelzi. A 2005-ös évtől a Nemzeti Lovarda költségvetésének radikális megvonása miatt csökkent az intézmény tevékenységi köre. A teljes leépítésben már nem vett részt, és felmentését kérte. A hazai lovas életben maradva, a magánszférában helyezkedett el, és továbbra is azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért, tanácsot ad, bíráskodik és tenyészt. „Két kancával tenyésztek. Bízom néhány genetikai vonalban, és annak néhány utolsó egyedében. Az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltam, hogy csak az tud megtanulni magas szinten lovagolni, aki folyamatos kontroll mellett, jó edzővel dolgozik. A jó eredmény másik ismérve a nagy szaktudáson alapuló team-munka, ami a lóval való bánásmódtól a versenyeztetésig mindent takar. Sajnos nálunk ezek a csapatok nehezen állnak össze, ezért csak ritkán beszélhetünk komoly sikerekről. A lovas élet költséges sport, amibe a tulajdonosok nem tudják - a komoly áldozatok ellenére - az optimális összeget betenni. A visszaesést a tenyésztésben már érezni, és látszik a lovasok versenyeztetésében is a magas versenyköltségek miatt. A másik komoly gond, hogy a szövetség nem jó irányba indult el, és túl sok helyet ad a pénzzel, de nem megfelelő szakmai háttérrel rendelkező erőknek, meghátrál és behódol. A pénz szükséges, de a mindennapos munkát és a jó szakmai döntéseket nem tudja helyettesíteni, ezért úgy gondolom, egy mindenki számára elfogadható, hiteles szövetséget kellene ismét felépíteni az elkövetkező időszakban.”
--Si--
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Prutkay Zoltánnak volt kitől tanulnia a lótenyésztés tudományát, a lovaglás művészetét. Édesapját, Prutkay Jánost 1931-ben tüzértisztként avatták a Ludovika Akadémián. Komáromban és Nagyváradon szolgált, ahol rendszeresen lovagolt mindhárom olimpiai szakágban. Saját lovával, Hedviggel 210 centivel Hadsereg-bajnokságot nyert, és legfiatalabb katonatisztként a berlini olimpiára készülő válogatott keret tagja lett. A front, a hadifogság, a kisemmizést követő pokoljárás és a rehabilitálás után '63-ban megbízták a Lajta-hansági Lovasiskola megalapításával és a lótenyésztés oktatásával a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán. Mindkét fia hamar megismerkedett a lovakkal. Olyan miliőben nőttek fel a Prutkay fivérek, ami pályaválasztásukat és életformájukat is meghatározta. „Kisgyerekként szinte az összes nagy egyéniséget megismertem, majd lovasként vagy tanítványként együtt dolgozhattam velük, többek között Mórával, Sutival, Szabácsival, a Frank testvérekkel, Varróval, Széplakival, Ákos Ajtonnyal." Zoltán tizenegy évvel idősebb bátyja, János, Némethy Tamás irányítása mellett Győrben ifjúsági válogatott lett, Démonnal 1963-ban megnyerte a Lovasiskolák Ugróbajnokságát. Zoltán '67-ben ugyanebben a versenyben Galgóczyval győzött. A gimnáziumi évek alatt hétköznap Győrben, Némethy Tamásnál, hétvégén Óváron, édesapjánál lovagolt, elsősorban a versenypályáról lekerült telivéreket. '65-től versenyez, az első komoly sikereket a már említett kisbéri félvérrel érte el. 1967-ben a Ländliche Military Amatőr Európa-bajnokságon szerepelt, és a harmadik napon rendezett díjugrató Nemzetek Díját megnyerte a Nagy Tamással, Bánki Lászlóval és Juhász Józseffel felálló csapattal úgy, hogy a csapat mindkét fordulót hibátlanul teljesítette a németek és a svájciak előtt. Pályafutásának komoly mérföldköve a '68-as angliai ifjúsági díjugrató Európa-bajnokság, ahol a másik lovát, Cso Cso Szánt lovagló Gróf Lajossal, Bognár Sándorral, Krizsán Jánossal és Török Lászlóval szerepelt egy csapatban.A Budapesti Lovas Klubba Hargitai Mátyáshoz került, majd Kollár Kornélhoz a sportszázadba. Ezekben az években Liget, Insurgens, Pobjeda, Hadakozó, Nepál és Ragyogó nyergében ért el komoly eredményeket. '73-75 között Ákos Ajtonnyal, Széplaki Pállal, Hargitay Jánossal versenyzett. Junior magyar bajnokcsapatban és helyezett egyéniben, majd a felnőtt válogatott eredményes tagja. 1975-ben Varsóban a Hadseregek Spartakiádját Ákos Ajtonnyal, Balogi Andrással, Balogh Józseffel, Varró Józseffel, Stelczer Viktorral és Hargitay Jánossal megnyerte. Bátyja és példaképe a hetvenes évektől a lóversenyben dolgozott, így módja volt jobban megismerni a lóversenysportot és az angol telivért. 1980-ban végzett az Agrártudományi Egyetemen. Imperiál ivadékainak teljesítményvizsgálatából írt diplomamunkája komoly visszhangot váltott ki szakmai körökben. Az egyetemi évek mellett a TF-en középfokú lovasedző képesítést, majd Kaposváron lótenyésztő szakmérnöki diplomát szerzett. Gyakornokként Dióspusztára került, majd vezetője lett az angol telivér ménesnek, ahol szoros barátságot kötött a ménes legendás állatorvosával és lovasedzőjével, dr. Barta Lászlóval. Karakórummal, Normannal és Budapesttel komoly eredményeket ért el, és ismét bekerült a díjugrató válogatott keretbe. Ezt az időszakot a Kincsem Parkban a Derbi- és Kincsem Díj-nyerő Királyhágó, Káder, Kurázsi, Cudar és Ciráda fémjelezte, míg a vezető mének Seebirk, Jolly Jet, Sky és Isztopirin voltak a ménesben. 1986-2006 között a Nemzeti Lovarda vezetője lett, és ezekben az évtizedekben teljesedett ki karrierje is. Irányításával a Tattersaal óriási fejlődésen és teljes rekonstrukción ment keresztül. Istállók, homokos és gyepes talajú versenypályák, fedeles, lovarda épült. Benépesült a népszerű „Tati", a megváltozott lehetőséget kihasználva megjelentek a magánlótartók, és egyre több fedeles és nyitott versenyt rendeztek. Kialakították az oktatórészleget, és beindult a lótenyésztő-, a lovastúravezető-, a belovagló- és a patkolókovács-képzés. A '90-es években a mesterséges termékenyítő állomással és a CSIO rendezésével tovább nőtt az intézmény szerepe a hazai lovas társadalomban és elismertsége a nemzetközi lovas életben. A '90-es évek elejétől a Magyar Lovas Szövetségben is egyre komolyabb feladatokat kapott, elnökségi tag, majd alelnök, később a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezetője lett. Bekapcsolódott a military sportba, szakágvezetőnek választották, és az atlantai olimpiai lovastusa csapat vezetője lett. A sok szakmai és társadalmi beosztás mellett szívügye a hagyományápolás, ezt a Huszár- és Lovashagyomány-őrző Társaság munkájában vállalt szerepe is jelzi. A 2005-ös évtől a Nemzeti Lovarda költségvetésének radikális megvonása miatt csökkent az intézmény tevékenységi köre. A teljes leépítésben már nem vett részt, és felmentését kérte. A hazai lovas életben maradva, a magánszférában helyezkedett el, és továbbra is azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért, tanácsot ad, bíráskodik és tenyészt. „Két kancával tenyésztek. Bízom néhány genetikai vonalban, és annak néhány utolsó egyedében. Az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltam, hogy csak az tud megtanulni magas szinten lovagolni, aki folyamatos kontroll mellett, jó edzővel dolgozik. A jó eredmény másik ismérve a nagy szaktudáson alapuló team-munka, ami a lóval való bánásmódtól a versenyeztetésig mindent takar. Sajnos nálunk ezek a csapatok nehezen állnak össze, ezért csak ritkán beszélhetünk komoly sikerekről. A lovas élet költséges sport, amibe a tulajdonosok nem tudják - a komoly áldozatok ellenére - az optimális összeget betenni. A visszaesést a tenyésztésben már érezni, és látszik a lovasok versenyeztetésében is a magas versenyköltségek miatt. A másik komoly gond, hogy a szövetség nem jó irányba indult el, és túl sok helyet ad a pénzzel, de nem megfelelő szakmai háttérrel rendelkező erőknek, meghátrál és behódol. A pénz szükséges, de a mindennapos munkát és a jó szakmai döntéseket nem tudja helyettesíteni, ezért úgy gondolom, egy mindenki számára elfogadható, hiteles szövetséget kellene ismét felépíteni az elkövetkező időszakban.”
