Sportaktivisták kitüntetése

Közel háromszáz sportoló, és sportot támogató aktivista kitüntetésére került sor 2007 december 13-án, Szombathelyen. Tizenkilencedik alkalommal került sor egy bensőséges hangulatú ünnepségre, ahol Kovács Ferenc a Vas megyei közgyűlés elnöke adta át a kitüntetéseket.

Az egyéb sportok mellett a lovassport néhány képviselője is elismerésben részesült. Dallos Gyula és a Németországban élő Horváth Zoltán a megye örökös bajnoka címmel járó kitüntetést, Pintérné Molnár Szilvia, és Szokola Csaba az aktív, eredményes sportteljesítményéért, Major Albert a szabadidősportban kifejtett ténykedéséért, a sportági szakszövetségek aktivistáinak elismeréseképpen Kis Ágnes, Dr. Németh István, és Horváth János részesült elismerésben. A sportért kifejtett munkásságáért Patyi Elemér, Bögöte polgármestere kapott elismerő oklevelet. Patyi Elemér jó néhány sport támogatása mellett a lovassportot is támogatja. 2007-ben az ő neve fémjelezte a bögötei díjugrató versenyt, mely szervezés és lebonyolítás vonatkozásban Vas megye legszínvonalasabb díjugrató versenye volt. A hivatalos ceremónia után svédasztal melletti állófogadással, folytatódott a rendezvény. Itt sikerült néhány szót váltanom Horváth Zoltánnal és Dallos Gyulával. Horváth Zoltán a rá jellemző szűkszavúsággal, míg Dallos Gyula kicsit bővebben nyilatkozott.

Horváth Zoltán: Örülök a kitüntetésnek, meg vagyok hatódva, nagyon boldog vagyok, a saját munkám elismerése mellett úgy gondolom, hogy ez valahol a lovassport elismerése is.

Dallos Gyula: Nagy dolog kitüntetést kapni, ki kell érdemelni, nem lehet kikövetelni. Sok, mondhatnám ennél nagyobb elismerésben is volt részem, de ennyire egyik sem érintett meg, azért mert ezt szombathelyiként, Szombathelyen kaptam. Ilyenkor jut eszébe az embernek igazán, hogy mi is kell ahhoz, hogy kitüntessék? Óriási teljesítmény! Hogy mitől tudtam a jó teljesítményt elérni? Attól, hogy nagyon jó családban nőttem fel, ahol szüleim nagy gondot fordítottak az erkölcsi, szellemi és testi fejlődésünkre. Nagyon jó iskolában tanulhattam, kiváló pedagógusoktól, és a szombathelyi MEDOSz lovasiskolában Makkos Vili bácsinál tanulhattam meg lovagolni. Hittel állítom, hogy nem tudtam volna világversenyeken, olyan szinten helyzetbe hozni a magyar lovassportot, ha nem itt tanulom meg az alapokat, hisz az a ló szeretetére és tiszteletére lett építve, noha Vili bácsi soha nem mesélt erről, őnála, aki ezt meg akarta tanulni, csak nézni kellett Vili bácsi mozdulatait, arcvonásait, ő nem volt a szavak embere. Akiben volt adottság, akiben volt alázat, az meg tudta tanulni, az meg tudta valósítani önmagát, ezáltal fel tudta saját számára fedezni a lovaglást. Vili bácsi által mutatott példákból, képekből számomra jelkép lett, az hogy a z eredmény csak a ló szeretetén keresztül érhető el. Nem úgy, mint a ma világában saját egoizmusunkat mutogatjuk a ló felhasználásában. Ezért is olyan szánalmasak az eredmények. Nem is lesznek addig kiváló eredmények, míg nem változik meg a szemlélet, és a lovat nem igazán társként kezeljük.

Bárhol voltam a világban, mindig boldog voltam, boldogan említettem, hogy hol születtem. Szombathelyen és nem Budapesten, pedig negyven éve ott élek. Nekem itt a hazám, itt vannak a gyökereim, és ezért is érintett meg nagyon.