Felföldy Attila a Nyugat-Dunántúli régió díjlovasainak L-kategóriás bajnoka

                A hévízi Szabó lovardában beszéltük meg a találkozót Felföldy Attilával a régiós bajnokság L- kategóriájának győz-tesével. Nem sokkal a megbeszélt időpont előtt érkeztem így aktív szemlélője lehettem a néhány tanítványnak tartott edzésnek. Az edzés befejezése után beszélgettünk Attila eddigi pályafutásáról.

                Hadd tegyem fel a szokásos, hogy kezdted, mikor kezdted kérdést!

                Viszonylag későn, tizenhárom éves koromban kezdtem lovagolni, Vörös Józsefnél, Zalaszentgróton. Utána tíz évig csak nyáriszünetekben lovagoltam ugyancsak Zalaszentgróton. A középiskola elvégzése után Hódmezővásárhelyre kerültem az agrár főiskolára, ott kezdtem aktívabban, sportszerűen, edző irányításával, segítséggel lovagolni. Ott három évig lovagoltam, az Aranyági ménes lovait. Vásárhelyen komoly alapot kaptam, amire a későbbiekben tudtam építeni, nagyon sokat köszönhe-tek az ottani igen magasan kvalifikált lovasoknak, Horkai Gábor és Mórocz Ernő volt az, akitől a legtöbb segítséget kaptam. Ezekre az alapokra építve de jobbára autodidakta módon képeztem magam. Utána néhány év szünet, majd sikerült Balatonfenyvesre kerülnöm, különböző státuszokba—túravezető, edző—két évig voltam lovasiskola vezető. Itt nyolc évet töltöttem el, lovakkal és lovasokkal foglalkoztam. Két szezont versenyeztem is, próbáltam az ugrót is a militaryt is. Aztán jött egy lehetőség, Ausztriába és Németországba kerültem, itt több helyen, több célból foglalkoztam lovakkal és lovasokkal. Olyan helyen is dolgoztam, ahol csak lovagoltam, de dolgoztam lókórházban is, mint szaksegéderő, mert végül is ez a szakmám—állategészségügyi üzemmérnök vagyok. Kint is lovagoltam ugrólovakat és militarylovakat is, az egyik ilyen helyen ír telivérek voltak. Aztán hazajöttem, még egy kis időt Balatonfenyvesen töltöttem. Utána családi okok miatt kerültem Keszthely- Hévízre, itt a Szabó lovardában folytattam pályafutásomat, itt dolgoztam egy félévig, és hivatásszerűen műveltem a vendéglovagoltatást, és a gyerekek oktatását. Sportról ekkor még nem volt szó. Volt egy kisebb változás. A szakmámban helyezkedtem, mint telep-vezető, utána megint csak amatőrként, hobbyból lovagoltam, ami abból állt, hogy a 10-15 főből álló gyerekcsoportommal dolgoztam heti két-három alkalommal, és emellett elkezdtem egy fiatal lovat lovagolni, amivel aztán később elkezdtem versenyezni—ő a Széplak-Ali, vele nyertem meg a bajnokságot. Gyakorlatilag a tavalyi szezon volt az első, akkor második lettem Szokola Csaba mögött. Az idén Csaba nem tudott indulni, ami számomra szerencsés volt, mert ő a régió egyik meghatározó és legjobb lovasa. Így sikerült megnyernem a bajnokságot. Sajnos az M-kategória nem került megrendezésre a lovak vagy a lovasok sérülései miatt.

                A család, hogy tolerálja a munka melletti további távollétedet?

                Hetente háromszor lovagolok, versenyidőszakban négyszer. A nagylányom lovagol ő hetedikes, van egy kétéves kisfiam, ő még nagyon az elején van a dolgoknak, meg a világnak is, akiből lehet, hogy lovas se lesz, de az állatokat mindenesetre már most nagyon szereti. A feleségem szintén lovagol, és van saját lova is, ő viszont csak hobbyból lovagol, de lovagol, természet szerető hobbylovas.

                Mi a véleményed a regionális sorozatról?

                Különböző színvonalúak voltak, helyszínmegválasztásban, rendezésben, indulók számában, lóa-nyagban is. De ez valamennyire természetes is. A második szezonnál tartunk, ez még mind alakulóban van. Az egy pozitívum hogy többen akarnak versenyt rendezni, de a színvonalat tartani kell. Voltak olyan bajnoki fordulók melyeken ugrólovasok is részt vettek. Most már kicsit afelé haladunk, hogy a verseny lassan túl sok helyszínt termelt ki. Elég sok sikeres versenyhelyszín volt, és ez a szponzorokon is múlik Ez a sok verseny részben nagyon jó, mert népszerűsíti a lovaglást, egyre több kezdő indul, egyre több sportlovasunk lesz, de egy kicsit most már széthúzás jellege is van a dolognak. Ezt kordában kell tartani, hogy elérhető legyen a fő cél, amiben mindenki egyetért, hogy minél több kezdőlovas, minél több gyerek induljon a bajnokságban, és ebből a nagy számból a legtehetségesebbek tudjanak eljutni a bajnoki, esetleg az országos döntőig.

                Hány gyerekkel dolgozol?

                Változó a létszám, tavasszal nagy nekilendülés 10-15-en lovagolnak. Aztán jön a rossz idő, marad a kemény mag a 8-10 fő, akik már évek óta lovagolnak, és közülük többen voltak már versenyen is. Sikerült eljutni Székesfehérvárra, a regionális döntőre. Jó közepes eredménnyel lovagoltunk, két lovas ment tőlünk a bajnokságban, egy L-ben, egy tanítványom pedig A-ban, a lányom pedig a tanintézeti bajnokságban indult. Nem volt kiemelkedő eredmény, de jól lovagolt mindenki, és csapatver-senyben másodikak lettünk.

                Hogy látod a jövőt?

                A jövő még kicsit bizonytalan, mert Alival nem tudok indulni, most keresek lovat, talán a tavaszra sikerül, és akkor szeretnék újra részt venni a bajnokságon. Attól függetlenül, hogy nekem sikerül vagy sem, több általam edzett fiatal lovas indulni fog kezdőszinten, A-kategóriában, egy ifjúsági lovas pedig L-kategóriában. Sikerült annyit elérni, hogy Koltai Péter úr fedeles lovardáját Hévíz-Dobogó majorban a télim felkészülésekhez használhatjuk. Kisebb létszámú edzőtáborokat is szervezünk, egy már le is zajlott Kövy Andrást hívtuk meg és ő tartott egy kurzust a környékbeli lovasoknak.

Bízom abban, hogy egyre többen és egyre jobban fogunk lovagolni ebben a régióban és egyre több sporttárssal találkozom a versenyeken.

Köszönöm a beszélgetést.