Díjugrató verseny Sümegen

                A korábban jól sikerült díjlovas verseny után június 29-én díjugrató versenyt rendezett kilencvennégy starttal, a sümegi Várkapitány Lovagi Torna Egyesület. A korabeli miliőben a vár alatti hangulatos, korabeli hangulatot idéző arénában lebonyolított verseny talán kicsit más volt, mint a megszokott díjugrató versenyek. A fedeles lovardákénál valamivel nagyobb területre nem okozott különösebb gondot Kárpáti Rita pályaépítőnek a korrekt pályák felépítése. A kicsinek tűnő területre is jó elhelyezéssel, jó vonalvezetésű, jól lovagolható, kellemes ívekkel bíró pályát varázsolt, melyen ésszerű lovaglással lehetett eredményt elérni, de ez a pálya nem a rohanásról szóló történet volt, a rohanás, a meggondolatlan száguldozás nagyon hamar megbosszulta magát, és nem sok eredményt hozott.

                A rendezők odafigyeltek részletekre is egy hosszabb ebédszünetet tartva, a versenyzők a kánikula forróságától kímélhették lovaikat. Pályát több alkalommal locsolták, és gyakran elgereblyézték az elugró és landoló zónákat, a jó minőségű homokos talajon. A közönség napernyő alól nézhette a pálya eseményeit, volt mit nézniük, mert a technikás lovaglástól a száguldáson keresztül a látványos rombolásig a pályaszolgálatot sem kímélve a versenyzők mindent alkalmaztak bőséges repertoárjukból, egy-egy látványos időelőtti ló elhagyás sem maradt ki. A pályaszolgálat is hatékonyan végezte munkáját, nekik és a pályaépítő személyének tulajdoníthatóan rövid idő alatt épültek át a pályák. Számomra megnyerő volt Mráz Tamást teljesítménye, a fiatal versenyző a kezdőló versenyszámtól, a kitartásos magasugrató versenyszámig minden versenyszámban indult, két-két lovával megszerezve magának az első és második helyezéseket a puissance versenyszámban is a 170-cm-t még sikeresen megugrotta.

A kitartásos magasugratás volt a nap fénypontja, kilenc indulóval került lebonyolításra, frenetikus sikert aratott a közönség soraiban. Visszafojtott lélegzet, vagy éppen hangos üdvrivalgás kísérte a versenyzők szereplését. A százhetven centi volt a vízválasztó, 160-cm-en még hat, 170-en már csak négy lovas, a száznyolcvan centin még hibátlan két versenyző, Kiss József és Gombár László elállt a magasabb akadályon történő összevetéstől, így holtverseny alakult ki köztük.

                Egy nem megszokott környezetben, a néhány méltatlankodó morgolódástól eltekintve, a sümegi egyesülettől elvárható, már bizonyított színvonalú versenyrendezést láthatott a szépszámú közönség.

Képek a képtárban