Kastély-kupa néven, regionális díjugrató döntő Fertődön
2007. október 6-7-én a régió díjugratóinak rendezett versenyt a Széplak lovas klub. A két napon tizenkét versenyszámban százhetvenhat startot regisztrált a három megyéből érkezett versenybíróság. A jó minőségű füves talajra Kiss István építette a korrekt, látványában esztétikus, a vonalvezetésben jó néhány alternatívát felkínáló pályát. A szombati versenynapot egy Ride & Drive versenyszám zárta, mely a kijelölt pálya megugratása után kerékpározásból egy akadály gyalogosan ló nélküli megugrásából tevődött össze aztán következett a terepjáróval történő szlalompálya teljesítés, a közönség abszolút tetszésnyilvánítását kivívva. A szünetekben a közönséggel és a nem megyei versenyzőkkel megismertették Győr-Moson-Sopron megye történelmi nevezetességeivel. Az egyéb kiegészítő programok közt dámalovas bemutató szerepelt, a beígért huszárbemutató a két nap zsúfoltsága miatt elmaradt, de a lovas dámák látványa kárpótolta a közönséget. A pontgyűjtő versenyszámhoz egy olyan vonalvezetésű pályát alkotott a pályaépítő, hogy gyakorlatilag az alternatívák közül választva a kezdő vagy éppen haladóbb versenyző egy vonalat lovagolva megtalálta a számára megfelelő akadálymagasságot, természetesen ezt a vonalat a versenyzőknek előre meg kellett tervezni. Aki átgondolás nélkül lovagolta a pontgyűjtő pályát az a harmadik akadály után nem talált magának a képességeinek megfelelő akadályt, így néhány kezdő lovas olyan akadállyal találta szembe magát, amelyek számukra túl nehéz, megoldhatatlan feladatot jelentett. Jelenlétével herceg Esterházy Antal is megtisztelte a versenyt és a díjak átadásában is aktív szerepet vállalt. Vasárnap délutánra a közönség száma is gyarapodott. A vasárnapi versenynapon, néhány lovon és lovason a fáradság jelei mutatkoztak, ami a teljesítményekben is megnyilvánult.
A verseny végén beszélgettem Kiss Istvánnal és Páliné Keller Csillával.
Úgy hallottam, hogy a szervezés technikai részében is aktív részt vállaltál.
Jól hallottad, megterveztem a versenynapokat, a versenyszámokat, az akadályparkot, és adtam néhány ötletet. A tavalyi évben neves külföldi szakembereket hívtak meg és ennek a kurzussorozatnak a szervezője, Páliné Keller Csilla felkért és elkezdtünk valamilyen szinten kooperálni. Nekem Vas megyében egy ’96-tól tartó sorozatom van, elég sokat ténykedem a megyében, ami ennek a régiónak egyik megyéje. Csilla abszolút rám bízta a szakmai háttér előkészítését. A régióra tekintettel a három megye nevezetességeit, a környék nagyobb városainak nevezetességei adták az alapot az akadálypark megtervezéséhez. Továbbá úgy gondoltam, hogy legyen két közönségszám, ami meg is valósult, hiszen a Ride &Drive nagy sikerrel lement, a pontgyűjtő verseny ne egy hajszolás legyen, próbáltuk közönségcentrikussá tenni. Ez egy olyan törekvés, ami az idei évben nagyon sokakat megtalált, akár Hévízről akár Koroncóról beszélünk. Nem csak a több száz indulós bajnoki versenyek léteznek, hanem legyen kisebb stresszel, kevesebb létszámmal, de a sportot és a közönséget is kiszolgáló versenyekkel próbálunk nagyobb népszerűséget szerezni a sportnak, és ötvözni a bajnoki rendszerrel a közönséget is kiszolgáló, csábító, nemcsak a díjugratásról szóló, reggeltől estig tartó, kicsit lazább versenynapokat, kicsit szórakoztatóan, de abszolút szakmai körülmények közt működjön a verseny.
Csilla mondj valamit a szervezés körülményeiről, viszontagságairól
Kétéves álom megvalósulása, végre építettünk egy pályát, hogy a regionális bajnokságot végre meg tudjuk rendezni. A nagy álom az volt, hogy a megyei bajnokságok B-2, B-3-as szinten vannak megrendezve. A területi versenyek felelevenítése lenne a célunk, de már nem területről, hanem régiókról beszélünk. Így Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye lovasai együtt indulhatnak a régió díjugrató bajnoka címért, A-l-es versenyszámban. Nagyon sok munkánk van a szervezésben, nagyon belefáradtunk. A Regionális Idegenforgalmi Bizottság támogatott bennünket, mivel az Eszterházy kastély történelmi kertjében van a verseny, nagyon lényeges volt számunkra, hogy a kistérségek stilizálva jelenjenek meg az akadályparkon. Megjelent Sopron, Fertőd, Eszterháza a három megyének is külön akadálya van és még néhány szponzornak, mint a Szidónia kastélyszálló, a Széplak lovasudvarnak. A soproni borvidék is megjelent, valamint megépítettük a Széchenyi kisvasutat. Mindezek felvonultak az akadályparkon keresztül. A második napon a közönség is szép számmal előfordult, hogy a nézők számára is élvezhető legyen, a szünetekben elmondtuk minden akadály történetét, nézőbaráttá akartuk tenni a rendezvényt. A Ride & Drive versenyszámnak óriási sikere volt a versenyzők és a nézők közt egyaránt. A bajnokságért kiírt versenyszámban a nézők együtt izgultak a versenyzőkkel, igazán együtt élt néző és versenyző. Sajnos az akadályparkunk nem készült el a tervezett időpontra, és úgy érzem ez az október eleje időszak már egy kissé késői. A zsúfolt programból kimaradt a huszárok bemutatója, de a dámalovasok bemutatója közönségsikert aratott. Több show elem kell, mert az vonzza a nézőt. Úgy érzem sikerült a szervezés, tudom, hogy rengeteg hiányosság volt,de legközelebb okulva a most szerzett tapasztalatokból, ezeket a hibákat ki tudjuk javítani.
A kellemes, jó hangulatúnak nevezhető versenyt az utolsó szám, illetve annak eredményhirdetése árnyékolta be. Az A-l-es versenyszámban Grózner Szilárd és Endrődy Attila küzdött a régió díjugrató bajnoka címért. Az összevetés után Endrődy Attila bizonyult eredményesebbnek, a versenybíróság is őt ítélte a szám győztesének, behívták a díjkiosztáshoz, itt derült ki, hogy mégsem ő a régió díjugrató bajnoka. A magyarázat roppant egyszerű, nem a verseny helyszínén éjszakáztatták a lovat, hanem a versenynap végén hazavitték, és ezért, az elért eredményt a verseny eredményének kihirdetése és a díjkiosztás közt megóvták. Igaz, hogy a Díjugrató Szabályzatban egyértelműen le van írva, hogy a kétnapos versenyen a lovat ott kell hagyni. Viszont a 10 000 forint boxdíj, a lovak felügyelet nélküli éjszakáztatása mobilboxokban, a boxok környékén még világítás sem volt, kicsit engem is elgondolkodtatna, hogy ilyen körülmények közt otthagyjam-e a lovat. Endrődyék csupán az említett körülmények miatt vitték haza a lovat, továbbá a kiírásban a kötelező ló ott tartásról nem esett szó. Visszatérve az óváshoz, ami az eredményhirdetés és a díjkiosztás közt történt, a dühöngő rosszindulat szüleménye. Egyetértek a versenybírósággal, mert az ide vonatkozó szabályokat betartották, de meggyőződtek-e a lovak elhelyezési körülményeiről, vagy ez nem az ő kompetenciájuk? Amennyiben a versenybíróság teljes egészében hivatása magaslatán áll, akkor az óvásra is nagyobb hangsúlyt fordít. Ismét a Díjugrató Szabályzat-ra hivatkoznék. 3. 31. bek.” Óvást csak írásban a csapatvezető aláírásával fogad el a versenybíróság….
Óvási díj 10 000 forint, amit a versenybíróság felé kell befizetni….” Tudomásom szerint ez ott és akkor nem történt meg! A versenybíróság érdeklődésemre elmondta, hogy többször bemondták, hogy aki a bajnokságért indul, annak ott kell hagyni a lovat éjszakára. Én egész nap a pálya környékén tartózkodtam, de a figyelemfelhívó közlésekből csak a gyerekek csoki evő versenyére felszólítást hallottam, de azt többször. Nem azt állítom, hogy nem mondták be ezt is, de ha én nem hallottam, akkor hogy hallották volna azok a lovasok, akik a melegítőben lovon ültek, vagy a pályától kb. háromszáz méterre az épületek mögötti boxoknál voltak. De történt egy nevezés is ahol a versenyzőket figyelmeztethették volna ez irányú kötelességükre. Nem akarom részletezni az egész történetet, de felháborító az a rágalmazásnak is felfogható vádaskodás, ami ezt az „Óvást” megelőzte, ami valójában az adminisztratív hibák miatt nem is óvás csak egy kellemetlenkedő betartás. Egy óvást el lehet fogadni, tudomásul lehet venni, ha az valóban óvás! Az biztos, hogy én a versenybíróság helyében nem így döntök, és jó néhány általam megkérdezettnek is hasonló a véleménye.
Ha ennyire komolyan vesszük a regionális bajnokságot, most már csak az érdekelne, hogy valaki mutasson nekem egy regionális versenykiírást, melyben szerepel a fordulók száma, a versenyek helyszínei, és a versenyre vonatkozó szabályok.
Nem ártana rendezni, akár Lov. Szöv. szinten is a regionális díjugratás sorsát és feltételeit, valamint jobban koordinálni és nem egy képlékeny masszaként helyileg formázni, alakítgatni, mindig úgy, ahogy valakinek vagy valakiknek az érdeke kívánja. Véleményem szerint a jövő évi szezonkezdés előtt nem ártana tisztázni ezeket a vitatott kérdéseket, melyek ennyire tisztázatlanul nagyon sok félreértésre adhatnak okot.
Bár a régió díjugrató bajnoka címet Grózner Szilárd tudhatja magáénak, de a verseny győztese Endrődy Attila!
Képek a képtárban
|