Beregszászon született, középbirtokos család második gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után a kisvárdai gimnáziumban érettségizett, itt ismerkedett meg az akkori lovassport egyik vezető egyéniségével, Szmrecsányi Lászlóval. Ez a barátság vitte igazán közel a lóhoz és a sporthoz. Érettségi után a Szarvasi Gazdasági Akadémián szerzett diplomát. Gyakornoki évét Pebernyiken (ma Szlovákia), a méntelepen töltötte. 1942-ben vonult be a Nyíregyházi 4-es huszárokhoz kardpaszományos zászlósként. A háborút végigharcolta, Kárpátaljától egészen Prágáig. 1945-től családi birtokán gazdálkodott, majd 1949-ben családjával együtt kitelepítették. Ez idő alatt különféle fizikai munkát végzett, a kanásztól a rakodóig, parádés kocsisig minden volt. Az 1956 utáni enyhülés megengedte, hogy szakmájában dolgozzon. Először a Talajjavító Vállalat Szatmári Kirendeltségének agronómusa, majd a Kemecsei Állami Gazdaság csikótelepének vezetője volt. Az igazi nagy változás 1969-ben történt, amikor Hetey Sándor György Hortobágyra hívta. Keze alatt talán a Hortobágy leghíresebb, legsikeresebb lovai – Dicső, Tolvaj, Fapipa, Füttyös, Fogaras, Falurossza, Franciska, Fernandó, Futótűz, Bakter, Fráter – és lovasai – Kordás József, Sári Mihály, Varga László, Nagy Sándor, Budai János, Szántai János, Maxim Lajos, Balla Imre, ifj. Garai Lajos – nőttek fel. Egyénisége, jó humora mindenkit megával ragadott. 1982-ben vonult nyugdíjba, de több mint tíz évig versenybíráskodott. Ezután már egyre ritkábban láttuk a pálya szélén. Egészségi állapota változó volt, de a világ dolgairól tájékozottan élte napjait egészen haláláig. Akik ismerték, tisztelték és szerették, 2015. február 20-án déli 12 órakor vehettek tőle végső búcsút a Debreceni Köztemető ravatalozójában.

Nyugodjék Békében!

vissza