Dallos Gyula
 Testnevelési Egyetemet végzett szakedző, mesteredző, a mai napig aktív versenyző. Szombathelyen született 1950. április 11.-én. Legjobb eredményei: díjlovaglásban 1969-ben nyerte az első magyar bajnokságát. 1979–2003 között folyamatosan 25-ször lett bajnok Bordal, Highlife, majd Aktion nevű lovával. 1991-ben az Eb-n 7. helyezett, 1993-ban a magyar díjlovaglás első bronzérmét szerezte Európa-bajnokságon, az 1994-es vb-n 7. lett. Tizenegyszer győzött világkupa-versenyen, több mint 150 nemzetközi viadalt nyert meg. 6 alkalommal indult világkupadöntőn, amelyen az 5–10. hely között végzett. 1984-től 1998-ig a magyar válogatott szövetségi kapitánya, 1989-től mesteredző, a lovassport örökös bajnoka, 2008-tól egyetemi lovastanár. Felesége, Szabó Beáta sokszoros válogatott díjlovagló. Lánya, Zsófia ifjúsági Európa-bajnokságon 8. lett, háromszoros magyar bajnok. 1963-69-ig díjugratásban, 1969-72-ig militaryban, 1972-től díjlovaglásban versenyez. Jelentősebb eredményei: 1993-ban EB egyéni bronzérem, 1991-től 11 alkalommal első helyezés Világ Kupa fordulón, 6 alkalommal részvétel a Világ Kupa döntőjén. 1979-2003 között folyamatosan 25 alkalommal Magyar Díjlovagló Bajnok. Oktat a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán, a Szent István Egyetemen és a Bécsi Sportakadémián, több szakmai DVD és szakkönyv szerzője. Számos szakmai kitüntetés, többek között a Széchenyi emlékérem, a Magyar Sportért Díj és a Fair Play Díj birtokosa. Jelenleg Dunakeszin él és dolgozik családjával, tanítványai eredményesen versenyeznek a díjlovaglás élmezőnyében. Egy életmű, a lovassportban eltöltött 41 év aktív munkája áll a háta mögött. Számos eredményes nemzetközi szereplés, Európa-bajnokságok, világbajnokságok, Világkupa-fordulók helyezései mellett 25-szörös magyar bajnoki címével világszinten is egyedülálló teljesítményt mondhat magáénak. Dallos Gyulát otthonában, Dunakeszin, két edzés között kerestük fel.
 A kezdet: 1962. április 11-én kezdtem el lovagolni, 41 évvel ezelőtt. Szombathelyen Makkos Vili bácsi ültetett lóra, a Sólyom nevű fekete kancán futószárazott egy bock-nyeregben.
Hol és mikor kezdődött a lóval való kapcsolatod, milyen alapelvek kísértek végig az úton? 1962. április 11-én kezdtem el lovagolni, 41 évvel ezelőtt. Szombathelyen Makkos Vili bácsi ültetett lóra, a Sólyom nevű fekete kancán futószárazott egy bock nyeregben. Nagyon sokat köszönhetek Vili bácsinak, aki hihetetlen jó lelkülettel, a ló szeretetén keresztül ismertette meg velünk a lovaglást. Nem az volt a cél, hogy egy, a kezünkben lévő eszközt, mint egy divatáramlat, használjuk, azzal hivalkodjunk. Nem az eredmé-nyesség volt a lényeg, hanem az dominált, hogy szeresd a lovat, és a ló szeretetén keresztül juss el odáig, amíg el tudsz jutni az adottságoddal. Soha nem felejtem el ezeket az indító gondolatokat, amelyek végigkísértek az életemben, és sokban járultak hozzá, hogy a világ élvonalába jutottam.
Melyek voltak a főbb állomások ezután? Nem egész egy év múlva már versenyeztem díjugratásban, díjlovaglásban és később militaryban. 1967-ben Mosonmagyaróváron, a Lovasiskolák Bajnokságán nyertem az egyénit díjlovaglásban az Aranyálom nevű lóval. Ezelőtt már a Szombathelyi Lovasiskola és a Budapesti Lovasklub képviselte a magyar színeket Tátra Lomnicon, ahol a Rosszcsont nevű lovammal a nagydíjban második voltam ugrólovasként. Kecskeméten a Lovasiskolák Bajnokságán Rosszcsonttal voltam a 82 induló között a harmadik. Szombathely nemcsak azért felejthetetlen számomra, mert ott kezdtem a lovaglást, hanem mert valami csodálatos közösség volt. Mindenki tudta tisztelni a másikat, holott ugyanúgy konkurensek voltunk. Ez az idő sajnos elmúlt.
Hogyan alakult a pályaválasztás? Állatorvos szerettem volna lenni, de egy edzésen militaryban az érettségi előtt egy hónappal egy Háry János nevű, sárvári tenyésztésű ménnel olyan szerencsétlenül buktam, hogy az rám esett, és majdnem agyonnyomott. A vállam, karom, bordáim, fejem nagyon megsérültek. Keresztcsontom eltörött, hónapokig voltam gipszben, így nem tudtam időben érettségizni, felvételizni. A Budapesti Honvéd vezetése ekkorra már felfigyelt eredményeimre, így besoroztak katonának a sportszázadba. A Budapesti Honvéd SE fennállásának 25. évfordulóján, 69-ben Palavessző nevű lovammal nyertem először egyéni felnőtt magyar bajnokságot díjlovaglásban. A leszerelést követően az Országos Lótenyésztési Felügyelőséghez kerültem profi lovasnak Szabácsi Pista, Móra Laci és Stelzer Viktor társaságában. Azonnal beválasztottak a military válogatott keretbe, ahol Németh Dezső, Lászay József foglalkozott velünk, majd pedig Szabados Gyula a kiskunhalasi edzőtáborokban mint keretedző. A '70-'74-es időszakban jószerivel itt, Alagon, Szabácsi Pistával készültünk, majd a válogatott összevont edzőtáborában, Kiskunhalason 1974-ig, amikor is sajnálatos módon szétesett az egész military szakág.
Több szakágban is eredményes voltál ifjúsági lovasként, miért a díjlovaglás mellett döntöttél? Ugyanebben az évben volt egy nagyon súlyos lábtörésem, Kiskunhalason, a military EB-re készülve egy kondícióedzésen futballozás közben darabokra tört a lábam. Háromszoros spirál nyílt törést szenvedett a jobb lábam, hónapokig voltam gipszben, nem adtak orvosi engedélyt ugratásra és militaryra, csak a díjlovaglásra. Emellett úgy éreztem, hogy ha már fiatalon, mind az ifjúsági, mind a felnőtt kategóriában magyar bajnok tudtam lenni díjlovaglásban, tehát az országban a legjobb, akkor nekem errefelé kell elmenni, mert a célom az volt, hogy a világ élvonalába kerüljek.
Milyen lovakkal dolgoztál, melyek voltak a legmeghatározóbbak? Rengeteg jó lovam volt, és nemcsak hazai vonatkozásban voltak ezek jó lovak. '74-től elkezdtem a rendelkezésemre álló, általában állami fedezőméneket lovagolni, és 5 év alatt ki tudtam alakítani egy olyan lóállományt, ami a mai napig verhetetlen. '79-ben nyertem másodszor magyar bajnokságot Bordal nevű lovammal. Dr. Bodó és dr. Ócsag professzor tenyésztette Hortobágyon kísérleti lóként, nóniusz és angol telivér keresztezéseként, Bontur xx és Nóniusz Kitekints származású volt. Ezzel a lóval folyamatosan, egymás után 12-szer voltam magyar bajnok, de mellette volt még 7 nagydíjas lovam, mint Attila, Csongor, Bakucz, Alpok, Korzika, Heródes, Bahama, ez csak a legjava. Bordal 25 évet élt, 23 évesen még nagydíjat ment Zsófival (Dallos Gyula leánya - a szerk.). Ezzel a lóval voltam életemben először Világkupa-döntős Hannoverben, vele voltam a Világkupán 2. helyre rangsorolva, vele minősültem a szöuli olimpiára '88-ban - de nehezen volt szállítható, és repülőre nem lehetett volna feltenni -, háromszor voltam vele második a bécsi derbyn és nyertem a szlovák, a lengyel és a volt kelet-német nagydíjat. Nagyon kicsi ló volt, nem volt mozgása, de technikailag a világ legjobb lova volt. Egy kézbe vettem a szárat, és a legnehezebb mozgáskombinációkat úgy csinálta, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Neuwiedben a háromszoros olimpiai bajnok (dr. Klimke) előtt nyertünk.
A lovaglás mellett mi mindennel foglalkoztál még? 18 évig voltam a díjlovas szakág szövetségi kapitánya. 1970-től edzőként is dolgoztam. Első tanítványom a feleségem volt, aki mindjárt meg is hálálta a vele való foglalkozást, 1971-ben Palavessző nevű lovammal ifjúsági bajnok lett díjlovaglásban. Bordallal való együttműködésünk alapozta meg azt a lehetőséget, ami aztán automatikusan szállította a lovakat a legkülönbözőbb helyekről be-, ill. átlovaglásra. Így került hozzám a Drukit nevű ló, ami a volt NDK-ból vágólóként érkezett. Mindenki megmosolygott, mert nem tudtam vele egy kört sem menni, állandóan ágaskodott, de nekem valami miatt tetszett. Annak ellenére, hogy mindenki ellene volt, mert sem alkatilag, sem pszichésen, karakterében nem volt erre alkalmas, vágóáron Steiner úrral megvetettem, majd 18 hónapra rá nagydíjat nyert. Zsófi 11 évesen tudott vele nagydíj-feladatokat lovagolni. Ahol indult vele, nyert. Bejártam vele a világot, minősültem vele a Stockholmi Világjátékokra.
Hogyan került kapcsolatba Aktionnal, a "Nagy Öreggel"? Miután '90-ben Drukitot a német tulajdonostól megvásárolták, megismerkedtem Moksel úrral, és a jóisten igazította tovább az utamat. Ő azt mondta: "Járd be Európát, válassz három név nélküli lovat". Ekkor jutottam el a Ramseier családhoz, ahol Aktion akkoriban állt. 1982. május 5-én született, Ridde úr tenyésztette Ohnegleichen anyából ugrólónak, 3 éves korában nyerte a ménvizsgát Hollandiában. 2 méter fölött ugrott. Akkor 361 regisztrált utódja volt. Elkezdték kiképezni, és akkor történt a baj, merthogy belovaglójával hanyatt vágta magát, és a lány megnyomorodott, eltört a gerince. Akkor azonnal eladta Hollandia a lovat. Így találkoztam vele Ramseieréknél. Kézen megvezették és a fedelesben elengedték, nagyon tetszett. (Egy 2,5 éves fiát, Ronescót is elhoztam, és Riverót, amely szintén holland tenyésztésű ló volt.) Nem kis bátorság kellett, hogy felüljek rá, mert borzalmas volt, és óvtak tőle, de valami miatt nagyon tetszett a kisugárzása. A fedelesben ültem fel rá, ahol faltól falig csak rohangált velem, nem tudtam semmilyen kapcsolatot vele tartani, de azt éreztem, hogy ha ezt a lovat kontroll alá tudom hozni, ezzel a világ elejére fogok kerülni. Akkor volt Aktion 6 és fél éves. 1989. szeptember 9-én átléptük a határt. Annyi becsmérlő szót, mint amennyit Aktion idekerülésekor, egy ló sem kapott, a tenyésztőktől a sportolókig pejoratívan disznószemű, tökfejű, nulla lónak titulálták. Egyedül Hargitai Matyi bácsi mondta azt, hogy ilyen vágtájú lovat még nem látott. Ő volt az egyetlen, aki érezte, hogy jó lovat választottam. 1990-ben Rómában nagydíjat nyertem vele. Azelőtt semmilyen sportolói múlttal nem rendelkezett a ló. Minősültem vele a '91-es Eb-re Donaueschingenben, ahol 7. lettem vele. '92-ben Aachenben 2. voltam vele, ettől kezdve 11-szer nyertem vele Világkupa minősítő versenyt. 154 nagydíj szintű feladatban győztem vele, és 12-szer nyertem vele magyar bajnoki címet, 6-szor Világkupadöntőn helyezett. '93-ban az EB-n harmadik helyezett, '94-ben a vb-n egyéniben hetedik lett. 5-ször tettem olimpiai esküt, de egyszer sem tudtam lovagolni. Két olimpián voltam kint Aktionnal, mindkétszer kizárták az állatorvosi vizsgán. Életemből már csak az olimpiai szereplés és helyezés hiányzik, nem fogom abbahagyni addig, amíg nem tudok olimpián lovagolni.
Nagyon sok lovas tanult már és tanul most is nálad. Kikre vagy a legbüszkébb? Nagyon szeretek az emberekkel foglalkozni, mint edző, büszke vagyok azokra a tanítványaimra, akik ezt az iskolát képviselik, végzik - mert mondható, hogy ez egy iskola. Generációkat neveltem ki 41 év alatt. Szakmai és erkölcsi felelősséget vállalok mindazokért, akikkel közvetlen kapcsolatban vagyok. A Xenophón Lovasklub színeiben versenyezik Dallos Zsófi, Szeicz Erika, Komáromi Anikó, Nagyházi Júlia és jómagam. Nagyon jó lovasoknak tartom még Kaffka Zsófit, Horváth Ágit, Ignáth Vikit, Vági Emesét, Kósa Edinát. Az edzőtáborokon is nagyon sokan részt vesznek. Mindenki ugyanazt akarja, meg akarja tanulni a klasszikus lovaglás alapjait, és eredményessé akar válni. A legfontosabb az alap, amire lehet építeni. Egyetemistákkal Egyetemisták Világbajnokságát tudtam nyerni Németországban, Janik Attila, Fülöp Sanyi, Göblyös Pista és Bodó Gábor mind lovasaim voltak, Móczár Éva EB "B" döntő 7. helyezett volt. Zsófi, kétszeres EB-helyezett az egyetlen lovas, aki a világranglistán az első százban van, de német, ausztrál, luxemburgi, svájci, amerikai, osztrák, szlovák lovasaim is vannak. Szeicz Erika egyéni "B" döntő 2. Niki Erdmann ifi EB-n ezüstérmes Rómában.
Saját magad erejéből jutott az élvonalba. Miért nem edző mellett dolgoztál? Mert nem láttam azt az edzőt, aki azt a célt meg tudta volna velem valósítani, amit én magamnak kitűztem. Önmagamra hagyatkoztam, mert az csak visszahúzó erő lett volna, ha bármilyen edzőnek elköteleztem volna magam a magyar viszonyok között. De azt is megfogadtam, hogy soha nem fogom elhagyni az országot, én itt tanultam meg a lovaglást, és Magyarországon magyarként jutottam el a világ élvonalába. Ezt tartom a legnagyobb dolognak, magyarként, Magyarországról valami nagydolgot tenni.
Miben látod a különbséget a Te módszered és a többi magyar lovasé között? Diplomamunkám, "Az idomító lovaglás idegélettani hatásai", úttörő munka, ami eddig idegen dolog volt, más oldalról megközelítve a lóhoz való affinitást és a lóval való foglalkozást. A ló pszichés oldaláról van megközelítve, és társként akarja az együttműködést velem. Teljesen másként gondolkodom a lókiképzésről és versenyzésről, mint általában megszoktuk itt Magyarországon. Sokkal célratörőbben, sokkal ló kímélőbben. Nem véletlen, hogy nálam 20 év feletti lovak nagydíjat tudnak menni. Ha egy lovat olyan szellemben és olyan szakmai irányban képeznek ki, ami a gimnasztikára épül, és a lónak a testi épülésére, és a fejének és a lelkének a nyugton hagyására, akkor abban nem mehet tönkre a ló. Minél korábban érdemes a lovat a legmagasabb szintre kiképezni, amit ő elbír, mert annál hosszabb ideig tudsz ebből kamatoztatni. Bármilyen nehézség volt, soha nem éreztem, hogy az el tud tántorítani ettől a sporttól, soha nem gondolkodtam azon, hogy abbahagyom.
Komoly változások voltak az életedben is
. Boldog vagyok, hogy azt a váltást, amibe más talán belepusztult volna, senki nem vette észre az eredményeinken. Pedig nagy váltás volt kikerülni egy szociális védőhálóból, mint állami alkalmazott az OLF-nél, feleségem a lovas szövetségnél, és egyik pillanatról a másikra ezek megszűntek. De fogunkat összeszorítva tovább tudtuk menteni az egészet, most itthon ugyanúgy tudom tenni. Azért, mert soha nem a pozícióban lévő emberekért dolgoztam, én a lovassportot szolgálom alázattal.
Hogy telnek a hétköznapok? Két banán és fél liter tej a reggelim, és ezzel elvagyok egész nap. Pontosan 1/2 9-kor ülök fel a lóra. Nagyon jó a személyzetünk, lószerető, megbízható emberek. Folyamatosan, egész nap lovagolok, utána pedig oktatok. Amikor lezárjuk a napot, akkor a család mindig együtt van, és mindent meg tudunk beszélni, ami a családra és a szakmára vonatkozik, illetve akkor jöhetnek a telefonok. Ilyenkor írom a második könyvemet, ill. szakcikkeket. Van olyan lovasom, aki ausztrál, megnézem a videokazettát, a tréningjét vagy a versenyét, amit küld, és magnóra mondom, majd visszaküldöm, hogy hogyan tovább. Szívesen nézem a tévében a sportközvetítéseket és a National Geograficot. Szeretem a lovas folyóiratokat. Inkább a mentális dolgokra szeretünk időt fordítani. Boldogok vagyunk, és nagyon jól élünk egymással.
Hogy látod a díjlovaglás mai helyzetét? Sajnos, a szakmai és erkölcsi oldala miatt van ilyen helyzetben a díjlovaglás. Nagyon kellemetlenül érzem magam, mert nem fogadják el tőlem a pozitív kritikát, inkább piszkálódásnak, intrikának veszik. A magyar díjlovaglásnak arra van szüksége, hogy minél eredményesebb legyen. Én azért vagyok mindig pozitív kritikával, mert én mindenkiről sokkal többet feltételezek és várok el. Nekem ez az ars poeticám, és nem az egoizmus. A lovasaimat arra tanítom, hogy olyan legyen a rendelkezésre álló társukkal a kapcsolatuk, hogy képes legyen a ló arra, hogy megtegyen mindent a lovasának. Erről szól az egész ember és ló kapcsolat, hogy olyan szimbiózisban éljenek, amely kiteljesedik, és egyként akarják a legjobbat. Ezért tudok mindennap megújulni, ezért nem tudom megunni, és nincs olyan kudarc, ami eltántorítana a lovaglástól vagy az emberek oktatásától. Ebben érezzük jól magunkat, ebben érzi jól magát a családom, aki többet vállal, mint amit lehetne. Úgy érzem, hogy a jóisten azért teszi rá az emberre a keresztet, hogy megpróbálja, meddig tudja elvinni, mikor térdel le. Én így gondolom az életemet.
Ezek szerint akkor a hit komoly szerepet játszik az életében? A legnagyobb szerepe a hitnek van. Erősen hívő ember vagyok, és e nélkül a hit nélkül, amivel megáldott az Isten, nem tudtam volna megtenni, amit megtettem. Olyan buktatókon mentem át, olyan falakat kellett áttörnöm. Sokszor kilátástalanná vált, hogy valamit elérjek. Soha nem voltam úgy, hogy gondolkodjak, most hogyan tovább. Olyan lelki erőt ad a hit, hogy nem is hagy időt arra, hogy tétova legyél, mindig tudsz dönteni. Ez a legegyszerűbb képlete az életnek: hinni kell, és meghallani a belső hangot.
Hogyan vélekedsz a szakágban bekövetkezett változásokról? Nem szeretek a vonalon kívülről bekiabálni, én segíteni akarok a munkámmal, a teljesítményemmel. Ha nem így veszik, az nem az én gondom. Nem szerencsés a díjlovaglás mai helyzete, mert nem arra megy a szakág, amerre kéne mennie, bizonyítottan nyolc év eltelt, és majdnem ugyanaz a mag viszi tovább. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, nincs megújulás a díjlovaglásban, akik eddig nem tudtak tenni, azok a továbbiakban sem tudnak, mert biztos mindent meg akartak tenni, de ennyire futotta a képességeikből. Én az embereket a legjóhiszeműbben ítélem meg, de csak a teljesítményük alapján. És teljesítmény alapján azt mondom, gyerekek, ez nagyon szerény...
Aktion először"A fedelesben ültem fel rá, ahol csak rohangált velem, nem tudtam semmilyen kapcsolatot vele tartani, de azt éreztem, hogy ha ezt a lovat kontroll alá tudom hozni, ezzel a világ elejére fogok kerülni."
Aktion utoljára Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy a gondos orvosi kezelés ellenére kólikában elpusztult Aktion, aki éveken át volt Dallos Gyula sikereinek részese és hűséges társa.
Kiképzés "Ha egy lovat olyan szellemben képeznek ki, ami a gimnasztikára épül, és a lónak a testi épülésére, és a fejének s a lelkének a nyugton hagyására, akkor abban nem mehet tönkre a ló."
A kiképzésről alkotott véleményed?”Ha egy lovat olyan szellemben képeznek ki, ami a gimnasztikára épül, és a lónak a testi épülésére, és a fejének s a lelkének a nyugton hagyására, akkor abban nem mehet tönkre a ló.”
Dallos Gyula a magyar díjlovaglók közül eddig egyedül tudott bekerülni a nemzetközi élmezőnybe, tizenegyszer nyert világkupa-versenyt, és Európa-bajnokságon bronzérmes lett. Hatvanévesen fiatalokat tanít az idomítás művészetére, még naponta lóra száll, és ha a reményei valóra válnak, akkor jövőre a versenyekre is visszatér, hogy példát mutasson a fiataloknak. A lovas mesteredzővel a Dunake-szin lévő Xenophón Lovas Klubjában beszélgettünk a csodákról és a csalódásokról is.
– Tapasztalatból tudom, hogy például milyen nehéz megtanítani egy kutyát arra, hogy hívásra visszajöjjön. Hogyan lehet akkor egy hatalmas lovat megtanítani egy piruettre? – A görög Xenophón, klubunk névadója már Krisztus előtt négyszáz évvel kidolgozta és leírta a lovaglás művé-szetének alapeszméit, a ló idomításának fontosságát. Tévhit, hogy a díjlovaglás feladatai közben a ló természetellenes mozgást végez, mert a szabadban végrehajtott játékos mozgásából állították össze a díjlovagló-programokat. De hogy a kérdésére válaszoljak, a díjló idomítása gyö-nyörű, kemény, következetes és időigényes munka.
Hány évig kell egy lovat képezni, hogy megtanulja az olimpiai nagydíjat?
Azt szoktam mondani, a fiatal lónak az óvodában a helye, ezért csak négy-öt éves korban kezdem el az idomítást. A legfontosabb, hogy a négylábú tanítványom megszeressen, mert különben nem hajtja végre az utasításaimat. A közös együttműködést bonyolítja, hogy a program alatt sem hangot, sem pálcát nem használhatunk, csak a testsúllyal, a lábszárral, a szárakkal és a sarkantyúval jelezhetem a lovamnak, hogy most milyen feladat következik. A közönség számára az utasításnak láthatatlannak és hallhatatlannak kell lennie. Ezért három, de inkább négy évig tartó mindennapos képzés kell ahhoz, hogy egy tehetséges ló megtanulja a Nagydíj Speciált.
Sok lovat lediplomáztattál, amelyek közül kiemelkedett Bordal, mert magyar tenyésztésű ló volt. Hogyan sikerült Bordallal tizenkét magyar bajnokságot nyerned?
Bordal egy csoda volt, hortobágyi tenyésztésű nóniusz telivér. Az egyetlen olyan magyar tenyésztésű lócsalád, amelynek leszármazottai mind a három olimpiai szakágban bajnokok lettek. Fantasztikus ló volt, tizenhét éven át versenyzett nagydíjszinten.
Miért nem mehetett ki Bordallal az 1980-as moszkvai olimpiára, amelyre nevezve voltak?
Még mindig elönt a méreg, ha erre gondolok. A moszkvai olimpia előtt eredményesen szerepeltem a nemzetközi versenyeken, ezért bizakodva készültem az utazásra. Én is letettem az olimpiai esküt. A díjugrató Hargitai Jánossal elmentünk formaruhapróbára a belvárosi Schnitta úri szabóhoz, aki közölte, hogy nem utazhatunk, levettek a listáról. Képzelheti, mit éreztem. Elmentem a szakszervezeti központba, Butor elvtárshoz, aki a lovasszövetség főtitkára volt. Nevetséges indokokat sorolt fel, az igazit nem mondhatta el, politikai okok miatt nem utazhattunk. Az olimpiákkal nem volt szerencséje, mert később, 1992-ben Barcelonába, majd 1996-ban Atlantába is elutazott, de lova, Aktion sérülése, illetve betegsége miatt nem indulhatott. Ilyen még nem volt, s remélem, nem is lesz a sportágban. A barcelonai olimpia előtt második lettem Aktionnal Aachenban, s így nagy reményekkel utaztam ki a nyári játékokra. A kéthetes karantén után a lovam rendben volt, ezért teljesen váratlanul ért, hogy a verseny napjára belázasodott, és bedagadtak a lábai. Az orvosok szerint vírusfertőzést kapott, és másfél hétig küzdöttek az életéért. Bizonyítékom ugyan nincs rá, de biztos vagyok benne, hogy a következő évben Európa-bajnoki bronzérmes lovamat megmérgezték
Ilyen sokk után hogyan készültél az atlantai olimpiára?
Még körültekintőbben, még jobban odafigyeltünk Aktionra. Az olimpia főpróbájaként részt vettünk 1995-ben Los Angelesben a világkupadöntőn, amelyen ötödikek lettünk. Atlantában aztán meglepő dolog történt, az állatorvosi vizsgán csánkpróbát végeztek a lovamon, s az erős hajlítási vizsgálat után Aktion nem ment tisztán, és kizárták. Ez az újabb csalódás nagyon megviselt. Bizonyára megvan az oka, hogy miért kaptam a jóistentől ezt a két próbát, aki viszont az olimpia előtt egy súlyos karambolban nem vette el a lányom, Zsófia életét.
Milyen ló volt Aktion, amellyel bekerültél a világ élmezőnyébe?
A világ egyik legjobb díjlova volt, s a külföldi szakemberek szerint, ha nem magyar színekben versenyzünk, még nagyobb sikereket érhetett volna el. Kisugárzása volt Aktionnak, a nézők rajongtak érte.
A szövetség huszonnégymillió forintért vásárolta meg az ír telivér ősöktől származó, holland tenyésztésű mént, amiért sokan irigyelték.
Megérte az árát? Aktion a német Alexander Moksel tulajdona volt, s azért kellett megvásárolni, mert csak magyar tulajdonban lévő lóval indulhattam az olimpián. Ma már huszonnégymillióért egy mountain bike kerékpárt lehet venni. Egy nagydíjas díjló ára négy-ötszázmillió körül van. Aktion megérte az árát, a magyar díjlovaglást a világ élvonalába segítette, a nemzetközi versenyeken kapott pénzdíjakból, és a fedeztetésekből szép summát keresett. Ötvenkét olyan utódja van, akik olimpiai szakágban elérték a nemzetközi szintet.
Az egész világon sok rajongónk volt, akik például I Live Aktion táblákkal köszöntöttek. Előfordult, hogy a londoni világkupa-versenyen egy hölgy odament a feleségemhez, és közölte vele, ha megun engem, akkor szóljon neki, mert átvesz. Szerencsés vagyok, hogy Bea lett a feleségem, akivel egyforma az érdeklődési körünk. Kiváló lovas volt, Bahama nevű lovával kétszer megelőzött nagydíjban, de ezt nem bántam. Az ő segítsége és a nyugodt családi háttér nélkül egy centit sem tudtam volna elérni, mindenben mindig segített. Az pedig a sors ajándéka, hogy Zsófi lányunk is díjlovas lett, és a magyar mezőnyből másodikként neki is sikerült világkupa-versenyt nyernie. Ha a lenne egy Aktionhoz hasonló képességű, nagyszerű lova, felülmúlhatná az apja eredményeit.
Igaz az a hír, hogy jövőre, hatvanegy évesen visszatérsz, és újra indulsz majd a versenyeken?
Nem térhetek vissza, mert abba sem hagytam. Az elmúlt években azért nem indultam versenyeken, mert nem volt olyan képességű lovam. Most viszont van két spanyol tenyésztésű lovam, Comico és Cantor, akik nagyon tehetségesek. Ha a fejlődésük folyamatos lesz, akkor jövőre bemutatkozhatnak a hazai és a nemzetközi mezőnyben. Azt vallom, nemzetünk jövője érdekében a gyökereket erősíteni kell. Azért fogok ismét versenyezni, hogy példát mutassak a fiataloknak. Negyvennyolc éve lovagolok, enélkül már nem tudok élni. Amíg a jóisten engedi, teszem a dolgom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A kezdet
