Cavaletti lovarda Koroncó

                A 2008-as díjugrató derby után beszélgettünk Magyar Gáborral, az egyik tulajdonossal.

                Mióta üzemel a létesítmény?

                A Cavaletti lovardát 2003. februárjában kezdtük építeni, és 2003 októberében tartottuk itt az első versenyt. Azelőtt ez a terület egy répaföld volt, három hektáron terül el a lovarda, ami a specialitása, mindamellett, hogy megvan az a kötelező épületállomány, ami egy lovardához szükséges, fedeles lovarda, huszonhat boxos istálló és azok a szociális kiszolgáló egységek, épületek, amik szükségesek, öltözők stb. emellett ez a lovarda már az európai szabványok szerint épült. Tehát mint a lovak tartása, a boxok mérete, az egyéb dolgok, trágyatárolás stb. az Eu. előírásai alapján épült fel. Ami specialitásunk, a versenyen is látott terepakadályok, amit az építkezéssel egy időben kezdtünk építeni. Az építkezésből kikerült földet ugyanazok a földmunkagépek, amik az építkezésnél dolgoztak, tudatosan előre megtervezett terepakadálypark kezdeménnyé tették. Amikor ez a földmű megérte a második telet, akkor kezdtük el az a pályát, ami most látható. A szakmai háttere az egésznek tulajdonképpen onnan van, hogy mi ketten a Kardos Erika és én építészként dolgozunk így meg akartuk mutatni, hogy a szakmán belül azért valamihez még értünk is. Nagyon remélem, hogy ez sikerült.

                A létesítmény 2003 óta üzemel, programjainkat, illetve az egésznek a szakmai hátterét Kritsmann Jenő mesteredző adja, aki az egyik Némethy tanítvány, Némethy Tamás bácsi, -Némethy Bertalan unokaöccse- volt az ő edzője, ahogy én is őnála tanultam lovagolni. A Győr-Moson-Soproni régióban nagyon sokan tanultak Némethy Tamás bácsinál lovagolni. Mi úgy gondoltuk, hogy az ő lovas hagyományait, azokat az elveket és azokat az elvárásokat, amit ő a lovasokkal szemben képviselt és megkövetelt, azokat próbáljuk megtartani és követni. Ennek egyértelműen az angol mintájú lovaglás, az ehhez tartozó idomító- ugró és terepmunka a része.

                Számomra kicsit kihangsúlyozottnak tűnik az angol stílus ennyire emlegetése, mintha valamiféle pejoratív kicsengést éreznék mögötte.

                Amennyiben arra gondolsz, hogy a westernnel hasonlítom össze, elmondom, hogy nekem a westernnel semmi bajom, csak ne a lovastudás helyett használják. Sajnos ez van! Mi az angol stílust képviseljük, és ezt is szeretnénk folytatni.

                Mi a lovarda fő profilja,

A lovarda fő profilja a fiatalok képzése és néhány bértartás. Mindezek mellett elsősorban az utánpótlás nevelése, a gyerekeket tanítjuk lovagolni, jelenleg harminc növendékünk van és mindegyik tizennyolc év alatti, és nekik rendezünk három éve gyerek versenyeket, amik egyértelműen a most hatályos díjugrató szabályzat szerint működnek, csak alacsonyabb akadályokon, illetve van néhány szigorító előírásunk, ami azért van, hogy még inkább a gyerekek biztonságát szolgálják. Egy ilyen gyerek utánpótlás versenyünk 60-80 starttal szokott lezajlani. A visszajelzések, az eredmények is jók, hiszen 3-5 olyan tanítvány bizonyította, hogy akár militaryban, akár díjugratásban eredményesek. Mi nem megélhetési lovarda vagyunk. Nekem van egy másféléves kislányom, és azt szeretném, hogy ő egészséges környezetben nőjön fel. A szakmám és a pozícióm a szakmában megengedi azt, hogy ekkora családi házat tartsak fent. Én ezt így fogom fel, itt nincs szó arról, hogy menjen a ló még egy kört, mert az, plusz bevételt jelent. Állítom, hogy aki ezt csinálja, az középtávon bukásra van ítélve mert el fogják hagyni. Nagyon sokat ártanak a lónak, és a lovasnak. Akkor, amikor az állatvédők idejönnek azzal, hogy ilyen melegben ne csináljunk versenyt, azok az állatvédők inkább keressék meg azokat a lovardákat, ahol ilyen melegben a lovakat kint hagyják a karámban, minden árnyékba állás lehetősége nélkül egy szál takarmány, vagy egy vödör víz nélkül, vagy éppen megy túrába reggeltől estig négy-öt különböző lovassal átnyergelés nélkül, jó, ha közben megitatják őket. Mi itt úgy kezdtük az egész versenyt, hogy kiraktunk a pálya környékére negyven vödröt és mosószivacsot, rongyot, a vödrökbe bármikor vizet lehetett venni, és lemosni, a lovakat, ezáltal is enyhíteni a kánikula forróságát. Az én szememben első a ló és utána jön a lovas, mert a ló tudatlan, a lovas pedig tudatos, a lovas elmegy a csaphoz és megnyitja, a ló pedig szenved kint. Ez egyfajta rangsort és kötelességet jelent.

Miért a derbyre fordítatok ekkora hangsúlyt?

Nagyon egyszerű oka van, amikor elkezdtünk lovagolni, én személy szerint azt mondtam, hogy addig nem nyugszom, míg egy kutyák utáni igazi vadászlovaglást nem csinálok, egy rendesen idomított falka után. Amikor elkezdtem olvasgatni, az erre információt adó könyveket, sajnos csak német irodalomhoz lehet hozzájutni. Megdöbbentett, hogy a derbynek ennyire széles irodalma van, mennyire szigorúak a szabályok, és az, hogy ezeket, az akadályokat miről, vagy éppen kiről nevezték el. Ez a szakirodalom tartalmazott egy csomó olyan terepakadályt, amit ajánlottak, hogy építsenek meg otthon, a birtokon belül gyakorlás céljára. Mivelhogy itt volt a föld, adott volt minden, megcsináltuk az akadályparkot, először azért, hogy mi, illetve a tanítványaink megtanuljanak terepakadályokon áthaladni. Egy-egy nagy derby helyet legendák öveznek.

Én azt szeretném, hogy ez a hely is tartozzon a legendás helyek közé. Tudom, hogy romantikusnak tűnik, de ez egy jó hely. Szintkülönbségek, megyünk le, megyünk fel, kibukkanunk, eltűnünk.

Jövőre, ha lesz derby, márpedig lesz, a szárazárkokból vizesárkok lesznek, és még egy akadály van, amit meg fogok építetni, az a sorompó, és ezzel már az összes dolgot kimerítettük, amit lehet egy ilyen helyen.