Közgyűlés a Vas megyei Lovas Szövetségnél
Nem a jegyzőkönyvet szándékozom lemásolni, sokkal inkább a személyes észrevételeimet akarom közzétenni. A megyei lovas szövetség, és elnökségi tagok munkáját a kezdetektől, a kilencvenes évek elejétől ismerem, van némi rálátásom az elmúlt időszak, választási ciklusaira, tevékenységeire.
2010 március 29.-én 18-órától tartotta közgyűlését a Vas Megyei Lovas Szövetség. Egész pontosan húsz perccel később kezdődhetett a közgyűlés, mert a Vas Megyei Sportigazgatóság ettől az időponttól tudott helyiséget biztosítani, addig néhányan a szemben lévő kocsmában múlatták az időt, lehet, hogy máshol, de a későbbiekben a maligán néhány hozzászólásnál átvette a domináns szerepet.
Számomra első meglepetés (később aztán több is volt) a levezető elnökség összetétele volt. Levezető elnök Kovács Zoltán az Országos Fogathajtó Szakbizottság titkára volt, Mondok József az egyéb elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni, a közgyűlés jegyzőkönyvét Mihók Zsuzsanna nemzetközi fogathajtó bíró jelölt vezette, és Erdélyi Magdolna, a Díjugrató Szakbizottság pályaépítő szakreferenseként vett részt a Vas megyei Lovas Szövetség közgyűlésén. Ezt a stábot meglátva egy ideig nem igazán tudtam, hol vagyok, én Vas megyei résztvevőkre számítottam.
Dr. Lászlóné Horváth Anna Valéria elnök asszony beszámolójával kezdődött a vezetőség elmúlt tizenöt hónapjának értékelése. Ezen idő alatt két vezetőségi tag kivált a vezetőségből. Jó néhány pozitívumról számolt be az elnök asszony, a jánosházi pálya, a Vas megye díj díjugrató verseny, bár minden pozitív dolognak elhallgatódott a negatív háttér része.
Majd a pénzügyi beszámoló következett, mely számomra nem volt igazán meggyőző (nem tudom komolyan venni, hogy a megyei sportigazgatóságon egyetlen személy fér hozzá a pénzügyi bizonylatokhoz és ő a közgyűlés időpontjában beteg volt.) Parázs vitát váltott ki a már többször megemlített, sokat vitatott megyei akadálypark, illetve annak elajándékozása, ami valójában a klubok által készült annak idején. Aztán a szövetség költségkeret elosztása volt napirendi pont. Ez viszont meglehetősen békés körülmények közt történt.
Kiderült, hogy Vas megyében négy B-kategóriás díjugratásra alkalmas, ebből egy nemzetközi szintnek megfelelő pálya van, az is kiderült, hogy a bozsoki pályán csak C-kategóriás versenyt enged rendezni a díjugrató szakág. Tudom, hogy a bozsoki talaj korántsem mondható ideálisnak, azt viszont nem értem, hogy tizenöt évig jó volt, most egy héttel a tervezett Húsvéti verseny előtt közlik Dobrádi Úrral, hogy nem rendezhet versenyt???
Ami üdvözlendő tény, hogy a megye fogathajtóinak száma lényegesen megnőtt, és tizenegy versenyt terveznek a megye különböző területein, az elkövetkező versenyidőszakra. Hosszas egyeztetés után a helyszínekben és időpontokban, és a lebonyolítások formájában is sikerült megoldást találni. Az ugróversenyek száma viszont csökkent a tavalyihoz képest, oly mértékben hogy a döntőre kvalifikálódást a különböző ötletek ellenére sem lehetett megoldani, maradt a kétnapos kvalifikációs döntő gondolata.
A gyermekügyességi versenyekről is szóba kerültek, kiderült, hogy a szövetség anyagilag támogatta a szarvaskendi gyermekügyességi versenyeket is, ez a téma nagyon hamar rövidre lett zárva. Az elnök asszony ismertette a 2010-ben Jánosházára tervezett CSI** háromfordulós verseny elképzelését. Szóba került a megyei lovas szövetség honlapja is, ami aztán majdnem az oldal megszűntét okozta.
Hallhattunk olyan felszólalást miszerint Vas megye elhíresült a kalóz versenyekről (minden megyei versenyen ott voltam és nem igazán értem, a hozzászóló mire alapozta a kijelentését, azon elgondolkodtam, hogy a megye érdekét képviseli, vagy inkább a megyének akar ártani; vagy csak a személyes sértődés tanúsított ilyen hozzáállást? a cikk írója)
Nem igazán volt jellemző a teljes egyetértés, az egésznek olyan színezete volt, mintha három ember négyfélét akarna. A hangzavarból ítélve legalábbis. Nem kis gondot jelentett Kovács Zoltánnak a folyamatos eltévelygések helyes mederbe terelése.
Jöttek a hozzászólások, innentől kezdve rájöttem, hogy mégis Vas megyében vagyok, személyeskedések, alattomos beszólások, egymás szavába kiabálás, egymás megcáfolása, teljes anarchia.
Voltam már kaotikus körülmények közt lebonyolított, kultúráltnak még jóindulattal sem nevezhető megyei közgyűlésen, ez is egy volt a sok közül.
A gyermekügyességi versenyek egyre népszerűbbek a megyében, színvonalban is fejlődtek és szakmailag is többet jelentenek az elmúlt évek versenyeihez viszonyítva. Ha így folytatódik, több lesz a gyermekügyességi, mint a hivatalos verseny Vas megyében. Talán emiatt is kellene a megyei szövetségnek nagyobb odafigyelést tanúsítani ezen versenyek irányába. Nem beszélve arról, hogy a folyamatosan hangoztatott utánpótláskérdést csak ezzel lehet elindítani. Bár attól tartok, mire igazán elindul, az országos szövetség ezt is kisajátítja magának a haszon reményében, és jönnek az egyéb előírások, és ennek is vége lesz, mielőtt elindulna. Ahhoz képest, hogy az említett szarvaskendi versenyek közül kettőt én szerveztem, semmiféle anyagi támogatást, hozzájárulást nem élvezett a Szabó-tanya, a verseny rendezője, holott minden, a szövetség részéről támasztott elvárásnak eleget tettünk. Vagy az sem mindegy a szövetségnek, hogy személy szerint ki szervezi a versenyt; [valószínűleg nem, mert a tavalyi szervezésemre, ami egy hónappal előtte kiírásra került Szarvaskendre, egy héttel korábbra betettek egy más helyszínnel kiírt versenyt, bízván abban, hogy egy héttel később senki nem fog ugyanoda elmenni az általam kiírt versenyre. De hogy a „siker”, illetve a bukásom biztos legyen, a versenyem (március 28.) napjára még rászerveztek egy olyan versenyt, ami a korábbi években hagyományossá vált őszi szüreti felvonulásos falunapi rendezvény volt, amit bármennyire is furcsának tűnik a véleményem, a maga nemében elismertem, amikor az a helyén volt! Sajnálattal közlöm azokkal, akik esetleg nem tudnák, nem volt bukás (114 start)! Mindez a megyei szövetség égisze alatt! Távol álljon tőlem, hogy saját érdemeimet akarom hangoztatni, de a megyébe én tudtam idehozni gyermekügyességi versenyekre más megyékből is versenyzőket.] Lehet, hogy többen meglepődtek és elítéltek, amikor a közgyűlésen szót kértem és lemondtam az általam szervezett további három forduló költségtámogatásáról. Ez nem volt egy nehezen végrehajtható gesztus részemről, hisz csak arról mondtam le, amit úgysem kaptam volna meg! Bár a hátam mögött cinikus megjegyzések hangzottak el olyantól, aki többszázezres, de el tudom képzelni azt is, hogy milliós nagyságrendű sponzori támogatást élvezett éveken keresztül.
Ha röviden összegezni akarok, ismételten nem csalódtam a Vas Megyei Lovas Szövetségben, ahol egy közgyűlés még mindig az érdekcsoportok harcáról szól és nem a hatékony eredményes munka a cél. Minden intézkedés a valakihez alkalmazkodás jegyében történik, és szó sincs a közről a lovasok érdekeiről. Vas megyében nem jellemző a mások munkájának elismerése, itt mindenki mindenben keres, és talál hibát, tudom, hogy senki nem tökéletes, de (nem a tökéletességet tartom etalonnak, azt én sem ismerem) sokkal inkább a kákán is csomót keresünk hozzáállás az, ami jellemzi a megye közösségvállalását, már ha egyáltalán lehet közösségvállalásról beszélni. Ha mégis van összefogás, akkor az nem valaki/valami miatt, hanem sokkal inkább valaki/valami ellen irányul! Mindig van önként jelentkező, aki viszályt tud szítani, és előbb talál támogatókra, mint az, aki netán jó cél érdekében próbál valamit tenni. Volt már Vas megyében néhány jó ötlet, ami azért nem valósult meg, mert annak az ötlete volt, akitől nem fogadhatták el, mert éppen nem az aktuális diktátor szekerét tolta. Néha úgy érzem, hogy a túl nagy egónk úgy körbe fog bennünket, hogy attól nem látunk előre. Sajnos még mindig, vagy egyre inkább ott tartunk, hogy azért vállalnak egyesek közfeladatot, hogy saját önmegvalósításukat előre segítsék, és nagyívben elkerüljék a köz szolgálatát, holott ennek a történetnek, erről kellene szólni!
A megyei lovastársadalom gondolkozását mi sem jellemzi jobban, mint az utóbbi napok botrányos eseménye, a weboldal körüli viták, ha gyalázkodni kell, azonnal reagálnak és nem éppen a legmegfelelőbb hangnemben és stílusban, a névtelenség homályába burkolózva.
Még mindig dívik az a gondolkodásmód, ha segíteni nem tudsz, vagy nem akarsz, akkor legalább árts, de azt hatékonyan tedd, és a mások munkájáról vagy rosszat, vagy semmit!
--Si--
|