Turi József
Újsághír: "Motorbaleset következtében elhunyt Túri József, válogatott díjugrató. A kiváló sportember az angol csapat színeiben Európa-bajnoki címet szerzett, majd az 1988-as szöuli olimpián hatodik helyezést ért el. Később magyar válogatottként a Római  Világjátékokon az egyéni hatodik helyezésig jutott, és több Nemzetek Díja versenyen és Világkupa-viadalon győzött".
Ez a pár sor csak rövid összefoglalása a 48. évében tragikus körülmények között elhunyt Túri József, a hazai lovassport, a díjugrató szakág egyedülálló egyénisége, a szakág legeredményesebb versenyzője életének. E sorok írójának volt olyan szerencséje, hogy egy kissé mélyebben ismerte ezt a fanatikus, fantasztikus embert, és ezért talán elfogultság nélkül nem tudja fájdalmát, gondolatait papírra vetni. Túri József, mint a lóhoz közelállók többsége, szinte génjeiben hordozta a lovak iránti tiszteletét és mérhetetlen vonzalmát, melyről így vallott utolsó interjújában:
- Édesapám egy mezőgazdasági tsz-ben dolgozott, és az ott látottak indítottak el a lovas pályán. Édesapám segítségével elhelyezkedtem a bugaci tsz-ben - a csikósmesterséget tanultam ki. Szorgalmam és jó fizikai felépítésem folytán pár év alatt megtanultam ezt a szép, de nehéz mesterséget. Ekkor az 1970-es évek elején jártunk. Egy angliai csikósbemutató körúton vehettem részt, ami közel egy hónapig tartott. Akkor egy merész gondolattal - 17 évesen - a bemutató után hazafelé jövet leléptem a csoportból, pontosabban kiugrottam a kamionból - kezdi Joe.
 Mi történt ezek után? Angliában kezdtem el díjugratói pályámat. Nagyon sokat kellett tanulnom, dolgoznom, de az ottani segítőim, későbbi barátaim sok mindenben támogattak. Látták bennem az elszántságot, ahogy szívósan és sok gyakorlattal, sokat nélkülözve tanultam ezt a szép sportot. Nagyon sokat köszönhettem egy gazdag barátomnak, aki lovasember lévén meglátta a lehetőséget bennem. Tanultam, vettünk-eladtunk lovakat, és így fokozatosan egyre jobb lóállománnyal rendelkeztünk. Ezek a lovak már a későbbiek folyamán nagy és rangos versenyeken is szépen teljesítettek. Tehát a kemény és céltudatos munka meghozta az eredményét. Ez alapján 1986-ban elindultam az első nemzetközi versenyen, majd elindulhattam felfelé a pályán. Ezután az angol csapattal eb-t nyertem, ami nagyot lendített rajtam.
1988-ban, a szöuli olimpián az angol csapat tagjaként indulhatttál. Megkaptam az angol állampolgárságot, ami nagy megtiszteltetés volt számomra, és emellett az olimpiai csapatba is bekerülhettem. Az olimpián egyéni 12. helyezést értem el, míg csapatban 6.-ként végeztem, végeztünk. Szép sikernek számított ez akkor.
Az angol díjugrató sport akkor is és azóta is a világ élvonalába tartozik. Az angolok legeredményesebb versenyzőivel milyen volt a kapcsolatod? Mivel sok esetben egy csapatban versenyeztünk, általában jól kijöttünk egymással, de különösen jó barátom, csapattársam volt Nick Skelton, Mark Amstrong, Geoff Billinington és Rob Hoekstra.
Az 1980-as évek végétől hogyan folytatódott profi pályafutásod? Az olimpia után, 1989-ben az angol csapattal ismét Eb-t nyertünk, és rengeteg versenyen vettünk részt.
Könnyen befogadtak az angol csapatba csapattársaid? Igen. Látták jó eredményeimet, és értékelték a csapatban nyújtott teljesítményeimet. Nagyon jól éreztem közöttük magam, jól kijöttünk egymással, igen jó volt a csapatszellem.
 Mennyire különbözik az angol lovasélet a miénktől? A több évszázados hagyományok meghatározóak minden területen. Tudják, miképpen és hogyan kell dolgozni a különböző szakterületeken. Teljes biztonságban van a ló, a versenyző és a tulajdonos is. A tudásra, a felkészültségre épül minden. A szakszerű patkolástól az állatorvosig, a szerszámkészítőtől a lovászig mindenki érti a mesterségét, mindenki komolyan veszi a munkáját. Véleményem és tapasztalatom szerint ez itt nálunk még sok kívánnivalót hagy maga után. A kis tudás nagy veszély. Nem elég, ha valakinek sok pénze van, vesz egy drága és jó képességű lovat, azonban nem tanul meg rendesen lovagolni, viselkedni.
Véleményed szerint az edző, az edzés milyen szereppel bír a szakágában? Kezdeti állapotban nagyon fontos. De egy szint elérése után a legjobb edzés maga a verseny. Az öntudatos versenyzőnek tudnia, éreznie kell, hogy milyen hibát követett el, és miért. A fejlődés útja: minél többet versenyezni. Mi Angliában - ez nem csak rám értendő - majdnem minden nap versenyeztünk, de legalább hetente ötször. Egész évben. A lovak szállítását nagyon jól megszervezik, optimalizálják az egy versenyen résztvevő lovak számát. Állandóan utaztunk, repültünk, versenyeztünk. Egyik nap Torontóban, másnap New Yorkban, két nappal később Dublinban, majd Aachenben, Párizsban, Rómában, Londonban szerepeltünk, és folytathatnám tovább a sort.
Voltak saját tulajdonú lovaid is, vagy csak az istállótulajdonos lovaival versenyeztél? Természetesen voltak saját lovaim is, de azok a jelentősebb képességű lovak, amelyekkel a versenyeken indulhattam, egy gazdag istállótulajdonos lovai voltak.
Mint nemzetközileg is eredményes versenyző, ebben az időben mennyit kerestél? Nem voltak anyagi gondjaim. Szép házam, jó autóim és szép összegű bankbetétem volt. Fontos, hogy elmondjam, több mint húsz éven keresztül évente több mint 200 versenyen indultam. Több száz versenyt nyertem, és sok jó helyezést értem el. Ezek mind ilyen vagy olyan nagyságrendű pénzdíjas versenyek voltak. Évente - forintra átszámítva - több tízmillió forintot kerestünk lovaimmal a versenyeken, de ez a pénz mind a tulajdonosé volt. Én fix fizetést kaptam, ez 1500-1700 font volt havonta. Angliában az első négy versenyző között tartottak számon.
Pályafutásod idején melyik volt a legeredményesebb és legkedvesebb lovad? A legeredményesebb és legkedvesebb lovam Vital volt. Ez a ló jelenleg sikeres fedezőmén itthon, és jól örökíti kiváló tulajdonságait. Vitalról tudni kell, hogy nyolcéves pályafutásunk alatt 238 millió forintnak megfelelő pénzdíjat nyert versenyei során.
Hogyan és miért döntöttél úgy, hogy itthon folytatod az életed és pályafutásod? Eladtunk egy nagyon jó lovat Mexikóba, ezután már nem volt olyan kiváló lovam, amivel a világ élmezőnyében tudtam volna maradni. Közben már haza-hazalátogattam, egyre többször jöttem. Az 1990-es évek elején vettem egy házat, és a kötődés egyre erősebbé vált szülőhazám iránt. Tudtam, hogy a megszerzett tudásomat, tapasztalataimat és a kiterjedt kapcsolataimat itthon is tudom hasznosítani, és ezzel segíthetem hazai lovassportunkat, lovaséletünket.
 Mikor kapcsolódtál be a hazai sportéletbe? Hazatérésem után, az 1990-es évek közepén a Fenyő János vezette Vicónál kezdtem, de meggyilkolása után el kellett jönnöm. Ezután a Hortobágyi Eponánál versenyeztem, aztán a Ruttner Farm versenyzője voltam, majd a Jáki Lovas Klub színeiben versenyeztem.
A kis tudás nagy veszély:"Nem elég, ha valakinek sok pénze van, vesz egy drága és jó képességű lovat, azonban nem tanul meg rendesen lovagolni, viselkedni."Pótolhatatlan veszteség: Túri József hazájához való kötődése folytán a 1990-es évek elején végleg hazajött, és rögtön bekapcsolódott a hazai lovaséletbe. Hatalmas tapasztalatának, felkészültségének köszönhetően rögtön a hazai díjugratás első számú favoritja lett. Kritikusan, de a jobbító szándék elvét figyelembe véve segítette a sportágát, amiben elért eredményei magukért beszéltek. Közülük kiemelkedik a Római Világjátékokon elért egyéni hatodik helyezése. Ezen kívül több Nemzetek Díja-győzelem, sikeres Világkupa-szereplés, és a tavalyi magyar bajnoki cím fűződik nevéhez. Magyar olimpikonként kiharcolta a szereplés jogát a 2000-es sydneyi olimpiára, de lova, Superville, az olimpia színhelyén szerzett sérülése folytán nem tudott rajthoz állni. Nem tehetett róla, de ez a szerencsétlen eset nagyon bántotta. Később újból jöttek az eredmények, és tavaly már a híres aacheni lovasfesztiválon, hosszú évek óta először, magyar színekben is bizonyítani tudott a világ legjobbjai között. Nagy tervekkel, kiemelkedő tudásával, nagy elszántsággal készült az idei versenyekre és a 2004-es athéni olimpiára. Sajnos mindezeket a terveket egyetlen és kegyetlen tollvonással keresztülhúzta másik nagy szenvedélye, a motorozás során elszenvedett, halálos végű balesete. Egy színes és kiemelkedően eredményes életút tört idő előtt derékba. Túri József elvesztésével, egy kivételes egyéniséggel lettünk szegényebbek. Olyan emberrel és versenyzővel, akire felnéztek versenyzőtársai, a sport vezetői, és szívébe zárta mindenki, aki a hazai és a nemzetközi lovasélet értője, kedvelője. A magyar lovastársadalomban, a hazai díjugrató sportban szinte pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Forrás: Herneczky Frigyes
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Világjátékokon az egyéni hatodik helyezésig jutott, és több Nemzetek Díja versenyen és Világkupa-viadalon győzött".
Mi történt ezek után? 
Mennyire különbözik az angol lovasélet a miénktől?
Mikor kapcsolódtál be a hazai sportéletbe?
