Némethy Bertalan (1911-2001) Győr 1911 - Sarasota (Florida) 2001. január 18
Dr. h. c. Némethy Bertalan ny. h. százados életének 91. évében, 2002. január 18-án elhunyt Némethy növendéke, majd tanára volt az Örkénytábori Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Iskolának. 1938-tól tagja volt a magyar díjugrató válogatottnak. A háború borzalmaiból is kivette részét a Donkanyarban harcolva. Lovaglótanárként és lovastisztként  egyaránt szerették, tisztelték tanítványai, beosztottai a rendkívül szigorú következetes tekintélyt parancsoló lovasembert. 1951-ben kapta meg letelepedési engedélyét az USA-ba, ahol 25 évig volt sikeres edzője az amerikai ugró válogatottnak. Olimpiai, nemzetközi és világversenyek százainak győzelmét köszönhetik neki a tengerentúli lovasok.
A sors véletlene hozta őt hazai földre 1984-ben a Szilvásváradi Négyesfogathajtó Világbajnokságra az amerikai csapatvezetőjeként Három évvel később gróf Széchenyi István Lovas Emlékéremmel tüntette ki a Magyar Lovas Szövetség, majd 1995-ben a Pannon Egyetem díszdoktora lett A kiváló ugrólovas, lovaglótanár és edző halálát a világ lovastársadalma egységesen gyászolja. Hazájától távol Floridában, Sarasota városában távozott el közülünk. Munkásságával elismerést és hírnevet szerzett magának és nemzetünknek, melyért örök hálával emlékezünk rá. Isten adjon örök nyugalmat neki!
„Nem szeretem a lovaglást tudománynak hívni, ahogy néha nevezik, inkább sportnak, atlétikai tevékenységnek tekintem, amely a legtehetségesebbek kezében művészetté válhat. A lovassportot nem hasonlíthatjuk egy sporthoz sem, mivel itt nemcsak a lovas fizikai képességein és elméleti tudásán múlik minden, hanem az ember és állat közötti kapcsolat igazi megértésén is. A legfontosabb azt a kommuni-kációs eszközt megtalálni, ami a ló bizalmának elnyeréséhez szükséges, és amellyel elkerülhető a zavar és a félreértettség, ami viszont mindig kedvtelenséghez és ellenszegüléshez vezet. Mivel még csak nem is remélhetjük, hogy csupán erőszakkal és izomerővel uralhatjuk lovunkat, nyilvánvaló, hogy szükségünk van őszinte empátiára a ló iránt (anélkül, hogy gyengének mutatkoznánk) és egészséges, józanészre, amely biztosítja a végső eredményességet. Kurzusok tartása közben szerzett tapasztalataim alapján tisztában vagyok azzal, hogy sok lovas unalmasnak találja a lovaglás alapelveit, illetve a ló fiziológiai felépítésének tárgyalását, és alig várja, hogy akadályokat építsen és megrohamozza őket. Az én tapasztalatom azonban az, hogy ha sosem értik meg teljesen az alapelveket, úgy lovagolni sem tudnak igazán jól megtanulni, függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek. Semmi sem építhető bizonytalan alapokra, és ha a ló és a lovas cselekedetei nem tudatosak, akkor mindig messze elmaradnak képességeik maximális kiaknázásától.”
Némethy Bertalan tíz éves korában döntött úgy, hogy életét a lovaknak szenteli. A vívásban és öttusában elért korai versenysikereknek sem sikerült szándékától eltéríteniük, és annak rendje és módja szerint a "Ludovika" tagja lett. Végzés után hamar jelölték a Lovaglótanár Képzőbe, ahol hamarosan kitűnt, mint az intézet legfiatalabb lovaglótanára, és a balsorsú 1940-es olimpiai játékok magyar ugróválogatottjának tagja. Ezek révén sokat versenyzett Európa-szerte és kiválasztották a német lovaglótanár-képző megtekintésére és tanulmányozására. Sikeres katonatiszt maradhatott volna, ha a második világháború okozta tragédia nem avatkozik közbe. A sors és történelem ezen fordulata nem csupán a lovas tapasztalatok egy lényegesen szélesebb skálájának megszerzését tette lehetővé számára, hanem ily módon juthatott el az amerikai lovakhoz is. Így lehetett az U.S.E.T. (amerikai válogatott) az elsődleges élvezője Némethy céltudatos munkájának, amelyet az ugróló szisztematikus kiképzésének szentelt, valamint az edzőként, tanárként és pályaépítőként megnyilvánuló zsenialitásának. Némethy könyvének tartalma, és a fél évszázados gyakorlati tapasztalat önmagukért beszélnek. Értéküket számtalanszor bizonyították azon huszonöt év alatt, mikor a szerző az U.S.E.T ugrócsapatának edzőjeként tevékenykedett, de az azt követő időkben is a lovassport legmagasabb szintjén, a világkupakon, világbajnokságokon és olimpiai játékokon. Azt is meg kell említenünk, hogy Némethy a ló hátáról is bizonyította azt a technikát, amit javasol; minden egyes U.S.E.T. ló, amelynek képe ebben a könyvben szerepel, nemcsak földről való edzésének, hanem lovaglásának is sokat köszönhet. Ha valaki figyelembe veszi Némethy tanításainak hatását, egyrészt lovasai és ezek tanítványai révén, másrészt azokon keresztül, akikre más országokban hatott az előbbiek példája, akkor aligha becsüthetjük túl fontosságu-kat. Sok néző tekinti manapság az amerikai ugróstílust a legmegnyerőbbnek és a leghatékonyabbnak, és az eredmények igazolni látszanak őket. Természetesen több oka van, hogy a dolgok ilyen jól állnak, de ha meg kellene neveznem azt az egy személyiséget, aki a második világháború óta a legtöbbel járult ehhez hozzá, szavazatom "Bert"-re esne. Ennek a messzire nyúló befolyásnak ellenére, viszonylag kevés lovas-nak adatott meg, hogy Némethyvel személyesen dolgozhasson, és még ezen szerencsések sem birto-kolhatták soha papírra vetett gondolatait. Így minden lovasembernek hálásnak kell lennie, hogy vette a fáradságot (ö sem vitatná ezt a szófordulatot), és megörökítette gondolatait nyomtatásban és képekben egy összerendezett, logikus felépítésű könyvben, amit bárki elolvashat, újra olvashat és megfontolhat. Biztos vagyok benne, hogy értékes örökségül fog szolgálni az eltövetkező lovas generációknak.
William Steinkraus Olimpiai bajnok, 1968 Az U.S.E.T. elnöke
Némethy egy koppenhágai lovas klubban kezdett el oktatni, majd 1951-ben sikerült az USA-ban letelepedési engedélyt kapnia. Itt az U.S. Equestrian Team-hez (U.S.E.T.) került és 25 éven át irányította az amerikai ugróválogatott munkáját. Munkája nyomán az addig mérsékelt nemzetközi sikereket felmutató amerikai ugrócsapat a világ élvonalába került. 1960-ban Rómában már ezüstérmes az amerikai ugróválo-gatott az olimpián. 1968-ban Mexikóban tanítványa, William Steinkraus nyeri a díjugratás egyéni arany-érmét, az amerikai csapat a 4. helyezett. Alaposságát, az igényes munka iránti könyörtelenségét jól jellemzi a szintén tőle hallott "sztori". Az olimpiai faluban való elhelyezkedés után a munka megkezdésé-nél futószárra vette lovasát, Steinkraust, és ülését igazította. Az ellenfelek mosolyogtak és megjegyzése-ket tettek: "Most akarja Némethy a lovasát megtanítani, lovagolni? Már késő!" Amikor Steinkraus nya-kába akasztották az aranyérmet, koppant a gúnyosan mosolygók álla. Az amerikai lovasok ekkor a ver-senypályákról "kiselejtezett" nagytermetű, kicsit lomhább mozgású angol telivéreket lovagoltak. Itt kama-tozik a telivérek ismerete, idomításuk hatékonyságának tapasztalata. Az amerikai ugrócsapat a mexikói olimpia után a világ élvonalában van, több mint 400 győzelmet aratnak a nemzetközi versenyekben. 1984. Los Angeles az újabb kimagasló csúcs. Itt Némethy Bertalan új filozófiát hirdet. A díjugratás viszonylag fiatal sportág, Dublinban 1864-ben rendezték meg vadászlovak részére az első nyilvános díjugrató ver-senyt. A II. világháború után a lovassport látványos fejlődésnek indult. Úgy tűnik, hogy a fejlődés a "minél nagyobbat - minél messzebbre" irányba indult el. Egyre nő az akadályok magassága, ezeket már csak hatalmas, nehéz "harci elefántok" tudják megmászni. 1976-ban Montrealban a díjugratás aranyér-mese Alwin Schockemöhle Warwick Rex nevű hatalmas hannoveri heréltjén. Némethy Bertalan úgy látja, hogy ezen az úton nincs továbbfejlődési lehetőség. A lovak magasugró rekordja 1949. óta változatlan (Huaso, 247 cm, Chile). Más utat kell keresni! És Némethy Bertalan olyan pályákat épít, amelyek nehéz-ségi fokát nem az akadályok vég nélküli magassága, hanem a pálya vonalvezetése, a kombinációk egymástól való távolsága jelenti. Nem a félóránként hatalmasakat ugró "harci elefántokat" preferálja a pálya, hanem az intelligens, fordulékony, kitűnően idomított, gyors, rugalmas lovakat és lovaglásokat. Los Angelesben, 1984-ben Némethy Bertalan építi a pályát. Tanítványai nyerik a díjugratás egyéni arany- és ezüstérmét, és a csapat aranyérmet is. Innentől új fejezet kezdődött a díjugratás történetében. A nyers erő helyett az értelem, a tanulékonyság, az intelligencia jelentik a győzelem feltételét. 1984. (augusztus 17-20.) a szilvásváradi négyesfogat hajtó világbajnokság éve is. Az amerikai négyesfogat hajtó csapat vezetője Némethy Bertalan. Kis meglepetéssel, de kitörő örömmel fogadtuk ezt a hírt. Némethy Bertalan hosszú idő után először járt újra hivatalos úton Magyarországon. Nevetve mesélte, amikor kérdeztük, hogyan jutott neki ez a megtisztelő cím? "Tudjátok, az amerikai csapat tagja egy német fogathajtó, Emil Bernhard Jung. Rendkívül nehezen kezelhető, fegyelmezhetetlen ember. Amikor nem tetszik neki valami, németül káromkodik. Te beszélsz németül, érted azt is, mit káromkodik. Katonaember vagy, fegyelmezni is tudsz. Magyarországon születtél, vállald el!" Elvállalta, így jött újra régi hazájába. (Emil Bernhard Jung ma /2002. F./ egy németországi börtönben ül biztosítási csalás miatt, eltörte lovai lábát, hogy magas összegre biztosított lovai után pénzhez jusson.) A hivatalos látogatás régi barátságokat, kapcsolatokat elevenített fel és újakat szült. Kitűnő továbbképzéseket tartott magyar lovasoknak. Lenyűgöző volt hallgatni, mennyire egyszerűen, világosan fogalmazta meg a lovaglás, az idomítás lényegét. 1987-ben a Magyar Lovas Szövetség gróf Széchenyi István Lovas Emlékéremmel tüntette ki. 1995-ben pedig kiemelkedő oktató, nevelő munkájáért, kitűnő könyvéért a Pannon Egyetem díszdoktori címét nyerte el. Nagy öröm volt számunkra is, hogy hosszú évtizedes méltatlan mellőzés után hivatalos elismerések méltatták "a világ legeredményesebb lovas edzőjének" tevékenységét. Kitűnő, hatékony tanítási módszerét írásban is rögzítette, és az Egyesült Államokban, 1988-ban jelent meg kitűnő könyve "The de Némethy-Method" címmel. A floridai Sarasotában, 2001. január 18-án érte a halál. Egy óriás távozott tőlünk. Öröksége, hagyatéka közöttünk van. Legyünk méltóak hozzá!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
