Hollé Lilla, a Zala megyei díjugrató bajnokság ifjúsági győztese
Hévízi otthonukban beszélgetek Hollé Lillával a Zala megyei díjugrató bajnokság ifjúsági győztesével. Lilla a díjugratáson kívül a military sportágban is eredményesen versenyez.
Hogy kezdted a lovassportot?
Tizenhárom évesen kezdtem lovagolni, először Zalacsányban, két év után kezdtem versenyezni, a rajtengedély vizsga megszerzése után, Szabó Tamás felkészítésével, átkerültem hozzá, Kehidakustányba, és azóta ott lovagolok.2004-ben kezdtem versenyezni Bellával, a bajnokságot is vele nyertük. Az elején csak C-0-ban és a kaposvári fedeleseken, egy méteren indultam. 2005-ben voltam kezdőlovas, a megyei versenyekre nem nagyon tudtunk eljárni, mert elkezdtem militaryzni, és nagyon sok versenyidőpont ütötte egymást. A megyei ugró bajnokságba nem is tudtam bekerülni. A militaryban elég jók voltak az eredményeim, bár csak A-0-ban indultam, az országos bajnokságon nyolcadik lettem. 2006-ban még egy lovat kezdtem lovagolni, vele csak ugróztam, elég eredményesen. 2006-ba a megyei ugró bajnokságon is részt akartam venni, ez sikerült, mert a verseny időpontok nem estek egybe. Bellával a megyei fordulókon négyszer voltam első, ez nagyban hozzájárult a bajnoki cím eléréséhez. Militaryban is voltak jó eredményeim, az ifi bajnokságon hatodik lettem. Militaryban könnyebb eredményt elérni, mint az ugróban, mert kisebb a mezőny. A terep munkán kell javítanom. A hidegségi Pannon-régiós military bajnokságon első lettem Kiskunhalason az ifi OB-n a B-kat lovasok közt harmadik lettem
Legizgalmasabb versenyeid?
Minden verseny izgalom, ilyen több is van, egyik a megyei bajnokság megszerzése, a másik pedig a hidegségi bajnokság, amit ifiben és felnőttben is sikerült megnyernem.
Iskolai elfoglaltságod mennyire akadályoz a lovaglásban, és a család hogy tolerálja a folyamatos versenyeidet?
Szerencsére Hévízen járok iskolába, nem kell igazán közlekedésre sok időt fordítani. Ha az iskolá-ból hazaérek, általában három óra körül, utána rögtön mehetek lovagolni. Szerencsére van fedelesünk így a téli korai sötétedés vagy a rossz idő sem zavarja a folyamatos munkát. Hazamegyek és tanulok, össze tudom egyeztetni az iskolát és a lovaglást, nem szab gátat egyik a másiknak. A család is tolerálja, mert ők is szeretik a lovat és szeretnek lovagolni, a húgom is lovagol.
Évente hány versenyen indulsz?
A versenyszezonban minden hétvégén, versenyen vagyunk, vagy ugró vagy military, ezen kívül a téli fedeles versenyekre is elmegyünk. Néhányszor kimegyünk külföldre is, a megyei versenyek mellett a szomszédos megyék versenyeire is szívesen megyek.
A külföldi versenyeken az ottani mezőnyben milyen helyezéseket tudsz elérni?
Kisebb A-0-s versenyen a negyvenkét indulóból a hetedik helyen végeztem, jó volt a díjlovaglásom, hibátlan volt az ugrópálya, terepen késtem, így a tizenharmadik helyezést értem el. A nagyobb számokban azért magasabb a minőség, a szervezésben pedig lényeges különbségek vannak.
Hogy értékeled a bajnoki címedet? Mennyit dolgoztál a cél érdekében?
Örülök neki, de dolgoztam érte. Naponta lovagolok, általában két-három lovat, heti egy pihenőnap van. A nyáron Hargitai Jani volt az edzőm, a díjlovaglásban sokat segített Nemes Péter, általuk úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem. Nagyon sokat edzettünk, az ifjúsági bajnokságban nagyon szoros volt a mezőny, szerencse is kellett hozzá, de sokat dolgoztunk, hogy sikerüljön.
Hosszabb távú terveid?
A militaryban szeretnék eredményesebb lenni és magasabb kategóriákban indulni, és a megyei bajnokságon szerepelni és eredményt elérni.
Szeretném Szabó Tamásnak, Nemes Péternek és Hargitai Janinak megköszönni a szakmai segítséget, amit kaptam tőlük, na és a szüleimnek az anyagi és erkölcsi támogatást. Hisz mindezek nélkül nem értem volna el ezt az eredményt.
Köszönöm a beszélgetést és a további munkádhoz sok sikert és kitartást kívánok!
|