Monspart Gábor (1924-1997)
1924-ben, szülővárosában, Zalaegerszegen érettségizett és még ebben az évben vették fel Ludovika Akadémia négyéves tanfolyamára, amelyet 1928-ban fejezett be. Az aktív sportolásba még a ludovikás növendékként az Akadémián bekapcsolódott. Részt vett a Magyarországon először, 1927 áprilisában megtartott öttusa-versenyen. Az öttusával a továbbiakban is foglalkozott, s az öttusa-válogatott keret tagja volt. Az Akadémia elvégzése után, először Kecskeméten, majd Nyíregyházán szolgált, és csapatszolgálata alatti equitációt is itt végezte el, 1930-ban. 1932-ben Örkénytáborba, a Lovaglótanárképzőbe vezényelték, ahol a kétéves tanfolyamon vett részt. A tanárképző elvégzése után a 3. sz. Nádasdy huszárezredbe helyezték át. Ebben az időben vett részt rendszeresen az országos lovasmérkőzések ugró-, összetett és military számaiban. Felvidék visszacsatolása után Mun-kácson majd az Erdélyi bevonulást követően Nagyváradon teljesített csapatszolgálatot. 1941. július 1-től szeptember 15-ig a gyors-hadtesttel az orosz fronton volt. A gyorshadtest lovainak szinte katasztrofális méreteket öltő nyeregtörései hívták fel a figyelmét a magyar katonai (35. M.) Bock nyereg hibáira és a fronton szerzett tapasztalatok alapján egy javított nyeregváltozatot alakított ki, amelyet 42. M nyereg néven rendszeresítettek a honvédségnél (Monspart-féle javított nyereg). 1943-ban léptették elő őrnaggyá. 1944-ben a lovas hadosztály kötelékében Lengyelországban, a Bug környéki (a pripetyi mocsarak) fronton volt, október második felétől pedig a Magyarországon, a Duna-Tisza közi harcokban vett részt, majd november elején osztályával a Csepel-szigeten foglaltak állást. November 5-én repülőtámadás következtében Százhalombattánál megsebesült. Rövid kórházi kezelés után visszatért osztályához, de az értelmetlen harcokban már nem kivánt részt venni, s míg az egysége 1945. március 31-én kivonult az országból, sebesülésére hivatkozva az ország területén maradt. 1945. április 10-én Miskolcon szolgálatra jelentkezett az újonnan alakuló hon-védségbe. 1945. április 30-án alezredesnek léptették elő. Az új hadsereg állományában 1946. szeptember 6-ig szolgált, amikor is tartalékos állományba helyezték.
Ezután Komáromban Lóértékesítő Szövetkezetnél helyezkedett el, majd 1947-ben lótenyésztési ismeretekből vizsgát tett és az újra szerveződő lótenyésztésben, mint tenyésztési főellenőr dolgozott tovább a komáromi méntelepen. 1950. augusztus 29-én, egykori osztályparancsnokával, Németh Dezsővel együtt letartóztatták. 1951. szeptember 13-án hamis vádak alapján háborús bűnökért nyolc évi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélték. Börtönbüntetését Márianosztrán töltötte. 1954. június 25-én perének újrafelvételét kérte. A bíróság ugyan változatlanul bűnösnek mondta ki, azonban büntetését mérsékelve, a börtönben addig letöltött időre ítélték el és 1954. december 17-én szabadlábra helyezték. Monspart Gábor letartóztatásakor és a tárgyalásokon is ártatlannak vallotta magát, amit az 1991-ben történt rehabilitálásakor teljes mértékben elfogadtak, visszakapta rangját és ezzel egyidejűleg ezredesnek léptették elő. Szabadulása után újra a komáromi méntelepen helyezkedett el és a devecseri mesterséges termékenyítő fedeztetési állomás vezetője volt, és részt vett a méntelepen folyó lovassport munkában. Közreműködött a területi versenyek szervezésében, a zsürik munkájában. A Pegazus című lapban már 1959-ben megjelentek tanulmányai. Rövidesen, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal - az Országos Lótenyésztési Felügyelőség ajánlására - az 1962-ben létesített nagyvázsonyi lovasiskolájanak vezetőjének vette fel. Noha a lovasiskola idegenforgalmi célra létesült, lehetőség nyílott sporttevékenységre is. Monspart Gábor figyelme elsősorban a military felé fordult, amely Magyarországon ebben az időszakban nagyon elhanyagolt helyzetben volt, szinte nem is létezett már. Abban, hogy néhány dunántúli sportegyesület lelkesedésével ez a sportág újra feltámadt, Monspart Gábornak döntően nagy szerepe volt. A nagyvázsonyi lovasok és lovak rövidesen az élvonalba kerültek. A müncheni olimpiára való felkészülésben is tevékenyen részt vett, azonban a sportvezetőség, személyét mellőzve, végezetül csak az általa előkészített lovakat vette igénybe. Monspart Gábort 1974-ben a Kaposvári Állattenyésztési Főiskola Lovas Akadémiájára hívták meg tanárnak. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Legkedveltebb sportága változatlanul a military maradt, az 1980-as moszkvai olimpiára készülő military csapat vezetője volt. Mint nyugdíjas lovaglótanár több fiatal lovassal foglalkozott Kaposváron, és igen sok gyakorlati és elméleti cikket, főiskolai jegyzetet írt. Egyik cikkében említette, hogy a börtönben könyvet kért olvasni, s ekkor a pavlovi feltételes reflexekről szóló írásokat kapott. Ezeknek az olvasmányoknak köszönhetően a későbbiekben igen sokatfoglalkozott a feltételes reflexeknek a lovak idomításában való szerepéről. Ezzel kapcsolatban is több írása látott napvilágot a Lótenyésztés és lovassport című folyóiratban. A lovassportban végzett munkásságáért a Magyar Lovas Szövetség Széchenyi emlékérmet adományozott. Monspart Gábor hosszú élete végéig a lovassporttal foglalkozott. 1997. július 14-én hunyt el. Kaposvár-Toponáron helyezték örök nyugalomra, 1997. július 24-én. (Ernst József)
|