Miért más a német mentalitás? 2005
Horváth Zoltán neve nem ismeretlen lovasberkekben. Eredményes military versenyző volt, évekig a válogatott keret tagja, majd edzője. Szombathelyen kezdett lovagolni, később a lovasiskola vezetője és edzője lett. 1991 óta Németországban él.
Közel tizenöt éve Németországban élsz és dolgozol, mint edző. Minek tulajdonítod a német lovassport sikerét, eredményeit?
Sok összetevője van. Egyrészt a német lótenyésztés a világ élvonalában van. Egymillió ló van Németországban, ebből sportló, ami versenyeken indul százhatvannégyezer—óriási szám. Érdemes megemlíteni, hogy 2002-ben Jerezben a világbajnokságon százhárom német tenyésztésű ló startolt és összesen harmincegy érmet szereztek. A tíz legjobb díjlóból nyolc német származású volt. Másrészt sikerük az egységes kiképzési rendszerükben rejlik. Ehhez szorosan kapcsolódik a versenyrendszer is. A tudásszint alapján hat kategóriába osztották a versenyzőket. Ezzel csökkentik a lehetőségét annak, hogy a profik az amatőrökkel versenyezzenek. Évente háromezerötszáz versenyt rendeznek Németországban, nyolcvanháromezer versenyszámban, egymillió-hatszázezer starttal. A lovaglás művészetét nemzedékek adják át egymásnak, mely egy folyamatos fejlődést eredményez. A társtudományok bevonásával egyre gyarapszik, gazdagodik a lovassport. Az élsportolók mindegyike neves edzők által formálódott. Százharminchatezer versenyzőből kerül ki a piramis csúcsán lévő húsz-harminc lovas, akiket a nagy versenyeken láthatunk. A hetedik hellyel a szakvezetés nem elégedett, ezért újabb lehetőségeket keres arra, hogy a még nem lovagló, de lovas szimpatizáns egymillió embert a sportág mellé állítsa. Egyre több a visszatérő, illetve a felnőtt kezdő lovas. A felnőtt emberek motiválása, sportban tartása bonyolult feladat. A „Hunter” versenysorozat hozzájárul a gond enyhítéséhez. Azoknak a felnőtt versenyzőknek, akik nem akarnak a „helyezésvadász”fiatalokkal együtt versenyezni, ebben a versenysorozatban lehetőségük nyílik céljaik elérésére. Ez egy stílusverseny, ahol külön értékelik a lovas és ló harmonikus, ritmusos parcours lovaglását, valamint az együttes összképét. Az iskolalovaglás a német lovassport egyik legfontosabb része, mivel a kezdő lovasok döntő többsége itt kezd lovagolni. A fiatal kezdő iskolalovak bevonulása a sportba a „PM iskolalovak kupája” versenysorozaton keresztül történik. Ruth Klimke a nagyszerű díjlovas, Dr.Reiner Klimke felesége hívta életre és védnöke lett ennek az országos versenysorozatnak. Célja a versenykörülmények megismertetése, a jó csapatszellem és az6 összetartás kialakítása. Olyan fiatalok vehetnek részt ezeken a versenyen, akik hivatalos versenyeken nem értek el eredményt, és iskolalovakon lovagolnak. Ez egy összetett verseny, ahol négyfős csapatoknak díjlovaglás, díjugratás, felvezetés és elmélet van. Németországon belül harminc elődöntő, három középdöntő, Essenben az EQUITANA-n a döntő hat csapattal. Országosan kettőszázhat csapat indul nyolcszáztizenhét lovassal. Az elődöntőkben nyertes két csapatommal a középdöntőbe jutottunk, mely megnyerésével a döntőbe jutottunk. Nagy lehetőséget kapnak a fiatal előkezdő lovasok is, mivel számukra speciálisan kiírt versenyek kerülnek
megrendezésre. Ilyen érdekes versenyszám pl. a vezetőszáras terepugratás (5-6 éves gyerekek farönkön, árkon ugratnak keresztül a felvezetővel együtt), kosztümös quadrill-lovaglás, vagy különböző ügyességi versenyek. Kezdő szinten díjlovaglás, terepverseny és pónifogatverseny is van. A Münchenben rendezett versenyen negyven versenyszám került lebonyolításra. Fontos cél az, hogy a gyerekek számára a kiképző, a bíró, versenyszervező példakép legyen.
Milyen elveket követnek a kiképzők, az edzők?
Németországban tízezer edző és kiképző van. A szövetség célja a klasszikus kiképzési elvek minél szélesebb körben történő elterjesztése, amiben nincs helye az erőszaknak. A lovat társként választottuk a közös sporthoz, ezért felelősséggel tartozunk iránta. Vigyáznunk kell rá!!! A lovas a lóval szembeni alázatot és felelősséget kell, hogy szemelőt tartsa, amikor elkezd lovagolni. Minél jobban megtanul lovagolni, annál nagyobb esélye van arra, hogy lova őt kövesse, ezért edzővel dolgozik.Ez a megállapítás nem csak a versenyzőkre, de a hobbylovasokra is vonatkozik. A hobbylovasok is edzővel kezdik a pályafutásukat, még akkor is, ha abszolút nincs versenyzési szándék. Gustav Steinbrecht ( a XIX. sz. egyik legnagyobb kiképzője és „lovasgondolkodója”) állítása szerint „ a ló nem arra született, hogy ráüljünk”. Ezt a gondolatot szem előtt tartva elmondhatjuk, hogy a ló egy állatfaj, aminek ugyanannyi joga van a földön élni, mint az embernek. Az elmúlt évezredek során az ember és a ló sorsa összekapcsolódott. A megváltozott világban a ló élettere beszűkült, és az emberre van utalva, de ez nem jelentheti azt, hogy kihasználjuk, és rabszolgánknak tekintsük. A közös munkába kell bevonni! A kiképzésnél szem előtt kell tartani, hogy a lovat, mint társat vonjuk be a sportba, illetve a szabadidős lovaglásba. A lovat vegyük rá az együttműködésre, és ne kényszerítsük! A ló a lovastól egyre több és nehezebb dolgot tanul meg. A rutinossága és kiképzettsége által a közös munka egyre nagyobb örömöt okoz neki. Ebben a folyamatban a lovasnak motiválni kell a lovat, hogy ő azt akarja megcsinálni, amit kérnek tőle. Ennek a folyamatnak a vége a kiképzett ló, akitől majd a kezdő lovas az edző utasításain keresztül megtanul lovagolni. Ennek az eredménye a kiképzett lovas, aki megint kiképzi a fiatal lovakat. Ez egy állandó körforgás. Végsősoron a ló a legjobb tanár, mert tőle kapjuk meg azokat az érzéseket, amik által mindig jobbak leszünk. Minél jobban meg kell tanulni lovagolni, a ló mozgásához alkalmazkodni, és azt nem gátolni. Az edző ennek a körforgásnak nagyon fontos láncszeme. Ő a közvetítő a ló és a tanuló közt. Útmutatást ad arra, hogy milyen irányba történjen a fejlődés. Az egyszerűbb feladatoktól haladjunk a bonyolultabbak felé, lépésről-lépésre. A ló nagyon lassan tanul, és ebben a folyamatban túlkövetelésnek, verésnek nincs helye, mert ezzel csak a félelmet és a dacot erősítjük.
A német mentalitásnak is köszönhetik az eredményességüket?
Feltétlenül. A német sportkutatók szerint egy mozdulatsort ezerszer kell gyakorolni ahhoz, hogy az automatikussá váljon. Ezt a fáradságos munkát ők jobban bírják. Nagyon kevés ember van Magyarországon, aki azért edz órákat naponta, és fizet egy embert, hogy szebben üljön a lovon, holott nem is akar versenyezni. Magáért a lóért, a lovaglásért lovagolnak. A közvéleménynek is jelentős szerepe van, mert megszólják azt, aki nem úgy viszonyul a lovához, ahogy kellene. Odafigyelnek egymásra. Kemény dolog a közvélemény, de jó húzóerő. A lovaglásban a hétköznapok egyhangúságát jól elviselik a cél érdekében. Sokat gyakorolnak, és a nehézségek elől nem futamodnak meg. Elképzeléseiket nem adják fel hamar. Érdekességként említem, hogy a legidősebb tanítványom egy nyolcvanhárom éves hölgy volt, aki hetente kétszer jött hozzám egyéni órákra. A német lovassportban is vannak fekete foltok, ezzel azt szeretném mondani, hogy az emberek egy része itt sem azon az úton halad, ami a klasszikus kiképzési elveket tartja szem előtt.
Mennyire fegyelmezettek a német lovasok, úgy a kezdők, mint a haladók?
Fegyelmezettek, odafigyelnek az edzőre, látszik rajtuk, hogy komolyan veszik, amit csinálnak. Az edző utasításait próbálják maradéktalanul végrehajtani, még akkor is, ha ez nem minden esetben sikerül elsőre.
Mennyire adnak magukra megjelenés vonatkozásban, és hogyan viszonyulnak egymáshoz?
Már a kezdő gyerek úgy jön az első órára, hogy hozza a kobakot, aztán ha úgy érzi, hogy tetszik a lovaglás nagyon hamar a teljes, korrekt lovasöltözéket megveszi. A slamposság egyáltalán nem jellemző rájuk. Náluk az egymással való kapcsolat húzóerőt jelent.
Hogyan működik a klubrendszer?
Németországban hétezer-háromszázharminc klub van, hétszázhatvanezer taggal. A klubok önfenntartóak, állami támogatást nem kapnak, csak adómentességet. A klub a tagdíjakból, a lovagoltatásból, és a rendezvényekből befolyt összegekből tartja fenn magát. A tagok a versenyeken társadalmi munkában dolgoznak, pl. a büfét, nem adják ki vállalkozónak, hanem ők főznek és árulják az ételt, italt, így a haszon megmarad a klubnak. A klubnak—ahol dolgozom—nyolc iskolalova van. Akiknek nincs saját lovuk, jöhetnek és lovagolhatnak, ezeken a lovakon, az én felügyeletem mellett. Ezért fizetnek a klubnak, bérlik a lovakat. A mi esetünkben, a klub fúzióban működik egy gazdálkodóval. Övé az épület, a fedeles lovarda, a boxok. Ő látja el a lovakat, a klub tartásdíjat fizet neki az iskolalovak után, ugyanúgy, mint a hetven privát lótulajdonos. Nincs ellentmondás a klub és a tulajdonos között, mindig megtalálják a közös utat. A klub ötfős vezetősége a tagságtól két évre kap bizalmat, a kétszázötvenfős tagságból kétévenként választanak új vezetőséget. Nem minden lovardában foglalkoznak kezdőkkel, és nem minden lovardában vannak iskolalovak. Klubtagsági igazolás nélkül nem lehet versenyezni, a mi klubunknál nemcsak a versenyzőknek, de valamennyi lótulajdonosnak is klubtagnak kell lenni. Vannak olyan lovasok is akik lovaikat otthon, vagy más istállóban tartják, de ők is megkeresik és megtalálják azt a szakembert, akitől megtanulhatják a számukra szükséges, legfontosabb dolgokat. Minden poszton kvalifikált szakember van, és így biztosított annak lehetősége, hogy aki elkezd lovagolni, az valójában olyan helyre kerül, ahol megtanulhat, mert szakember foglalkozik vele. Vannak fokozatok, besorolások, annak függvényében is, hogy a klub milyen edzőt foglalkoztat, ez alapján is minősítik a klubokat. Egy privát lovas, ha úgy gondolja, hogy a klubnál ténykedő edző számára nem megfelelő, akkor felpakolja a lovát az utánfutóba, és hetente kétszer elmegy egy másik edzőhöz. A tulajdonosok szempontjából bőséges a választék, hiszen öt kilométerenként lovardák találhatók. Nagyon nagy a konkurencia, sok a jó szakember, kovács, állatorvos, edző vonatkozásban egyaránt. Tíz évbe kerül, míg valaki bedolgozza magát, és hibázni csak egyszer lehet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
