Bodnár Zoltán Vas megye díjugrató bajnoka 2006
Zoli, hogy kezdted lovas pályafutásodat, honnét az indíttatás?
1977 végén kezdtem lovagolni Jakab Pali bácsinál, a kőszegi kihelyezett méntelepen. Tőle kaptam az első lovas foglalkozásokat. Az év három, négy hónapjában nála lovagoltam, míg a mének nála voltak. Később tovább is maradtak lovak, így én is többet tudtam lovagolni. Télen, amikor Kőszegen nem volt ló, és miután felszámolták a méntelepet, akkor a ’80-as években néhányszor Szombathelyen Makkos Vili bácsinál lovagoltam, de mindig visszatértem Pali bácsihoz.. Az ö jóvoltából kerültem Nagycenkre, mint méngondozó. Egy év múlva lettem belovagló, akkor még minisztériumi engedély kellett, mert nem töltöttem be a tizennyolcadik életévemet.
Mikor kezdtél versenyezni?
1984-ben Nagycenken kezdtem versenyezni, először kisebb versenyeken. ’85-’86-ban nyertem területi díjugrató bajnokságot Szenátorral. Ugyanebben az évben megnyertem az A kategóriás díjlovagló bajnokságot. 1986-87-ben Mosonmagyaróváron indultam kisebb nemzetközi versenyeken is. 1987-ben bevonultam katonának, 1988 augusztus elején”kikerültem” Ausztriába. Egy évet alkalmi munkákban dolgoztam, utána kerültem Shulcz Mühlenwaldba, Johan Hans Rieglerhez, aki a bécsi spanyoliskolában elsőszámú belovagló volt. Nála dolgoztam belovaglóként két évet. Skót barátnőm által tudtam meg Turi József telefonszámát 1991-ben. Józsi segített kijutni Németországba, Saxel Wölkenerhez belovaglónak, ahol egy évig nem versenyeztem, csak dolgoztam, és foglalkoztak velem, tanítottak díjugratni. Utána különböző kereskedő istállókban dolgoztam, mint belovagló és versenyző. 1996-ban lettem Németországban másodosztályú sportoló, amit a kinti körülmények közt elég nehéz volt elérni. Két nehéz kategóriás lovam volt, Caraldo és Delner, mindkettő140-160-cm-en ment, de A---S-kategóriákig versenyeztem. 1996-ban voltam sváb válogatott kerettag 2001-ig. 2001-ben jöttem haza. 1998-ban megnősültem, majd néhány év után elváltam, van két lányom Németországban, Léna, és Helena, pónival már ők is eredményesen versenyeznek. Azóta itthon próbálom megtalálni magamat, ami nem mindig úgy jön össze, ahogy én elképzeltem. Hazatérésem után nem voltak lovaim, próbálkoztam néhány istállónál, de elképzeléseink a tulajdonossal nem minden estben voltak azonosak, nem igazán értettük meg egymást. Akkor határoztam el, hogy veszek saját lovat, amivel versenyezni tudok, és mellette igény szerint belovaglással foglalkozom, mert valamiből élni is kell. Megvettem Gloriettet nyolcévesen, kilencévesen kezdtem vele versenyezni. A ló kilencéves korában minősült, igaz, hogy jóval korábban volt egy versenye, aztán leállították. Többen meggyanúsítottak azzal, hogy minősült lóval indulok B-1-es kezdő ló versenyszámokban. A különböző inzultusok elkerülése végett, és , hogy magam is tisztán lássak, felhívtam a Magyar Lovas Szövetséget, ahol közölték velem, hogy a ló még nem minősült, de azt is közölték velem, hogy Vas megyéből már hárman telefonáltak, akik szintén érdeklődtek. Hogy kinek, miért volt ennyire fontos, nem tudom, csak gondolom, ezeket a felelőtlen, egymásnak ártani akaró vádaskodásokat is el kellene felejteni ahhoz, hogy a megye lovassportja előbbre jusson, és ne visszafejlődjön! Az ilyen emberek, versenybírók, akik azon vannak, hogy a versenyzők kedvét szegjék felelőtlen, tudatlan, ismerethiányos kijelentéseikkel, úgy vélem nem igazán a sport ügyét szolgálják! Másik oldalon embereket sztárolnak, nem éppen önös célok nélkül, nem egyértemű dolgok kijelentésével, ami nagyon félrevezeti és megtéveszti a lovassport iránt érdeklődő, nem igazán hozzáértő, de a versenyekre szívesen látogató, egyébként sem túl nagyszámú nézőközönséget. Mindenki, mindenkit az egekig magasztal, csak éppen az eredmények hiányoznak.
A megyei versenyekről általában mi a véleményed?
Jelentéktelennek és igénytelennek tartom a zömét, tisztelet a kivételnek, mert van igényesen megrendezett verseny is a megyében. Bár a megyei döntővel kapcsolatban is felvetődik bennem a kérdés, hogy működik az a dolog, hogy a versenyszám előtt közli egyik-másik lovas a versenybírósággal, hogy melyik lovával kíván a bajnokságért indulni. Továbbá az is érdekelne kellő magyarázattal, hogy miért nem lehet egy olyan helyen rendezni megyei döntőt, mint pl. szombathelyi lovasiskola?
Évente hány versenyen indulsz?
Kevesebb versenyen indulok, mint ahányon szeretnék. Az idei szezonban hét versenyen indultam Glorittevel nagyjából egyenletes teljesítményekkel, első, második helyeken végeztünk. A fiatal lovam Danger is volt első két versenyén helyezve. Egy-egy kiemelkedő teljesítmény számomra nem jelent annyit, mint egy egyenletes teljesítmény, folyamatos fejlődés mellett.
Miért ilyen kisszámú versenyen indulsz?
Mert az anyagi lehetőségeim csak ennyit engednek meg. A jövőben talán jobb lesz a helyzet, mert találtam egy olyan támogatót, aki segít abban, hogy több versenyre eljuthassak. A lovaim sincsenek olyan szinten, hogy nagyobb versenyekre érdemes lenne elmennem. Most Gloriette beérik a nagyobb versenyekre, de egy lóval elmenni három, négy napra, ez komoly költséget jelent.
Milyen versenyeken indultál az elmúlt évben?
B-2, B-3-ban versenyeztem Gloriettevel, Dangerral az idén kezdtem versenyezni, kezdő lóként .A-1-ben is indultam, két versenyen hibátlan pályateljesítéssel, de némi időtúllépéssel, egy színvonalas mezőnyben.
Nem gondolod, hogy a versenyzők mentalitásának is szerepe van abban, hogy közönség nem igazán akarja megkedvelni a lovassportot?
Ez abból adódik, hogy nincs nálunk lovaskultúra a díjugratásban. Még ott tartunk, hogy a közönség azt nézi, leverték-e a rudat vagy sem. Nem azt nézi hány vágtaugrás, hol kell fordítani, hogy lovagol a versenyző. Még mindig ott tartunk, hogy kimennek a versenyre, isznak egy üveg sört,megnéznek néhány versenyzőt és hazamennek. Nem igazán a lovakhoz és lovagláshoz értő emberek járnak a versenyekre, akik kijárnak, azokat viszont nem minden esetben a jóindulat vezérli. Az emberek jobban szeretnek a pálya széléről nézni és kritizálni, mint pénzt fektetni a sportba. Nem akarjuk elismerni, hogy mennyire nem értünk lovagláshoz néző szinten sem. Vannak néhányan, akiknek lovai is vannak, de ez még nem a lovaskultúrát jelenti, mert a lovastudás ettől még messze elmarad. Nincs a lovassport kellőképpen menedzselve.
Hogy látod a megye lovassportját?
Vannak a megyében jó lovak, de a lovasoknál akad némi tudásbeli hiányosság. Kevés az A-s verseny, ahol próbálkozni lehetne, nagy távolságokra kell ahhoz utazni, hogy egy-egy A-s versenyen is megméretkezzünk. Véleményem szerint a megyében is van négy-öt olyan ló, amelyik az A-s pályán is teljesíteni tudna. Nem tudunk megyei szinten még a B-s versenyszámokban sem eredményesen versenyezni, pedig néhány ló többre lenne képes, de a B-, B-3-ban vergődnek. Ezek egy része lovas, másrészt viszont financiális probléma.
Hogy ítéled meg a belovaglók helyzetét?
Nehéz dolog járni az országot, egyik tulajdonostól a másikig, mert megveszik a jónak kikiáltott lovat, és máris értenek hozzá. Ha a ló mégsem hozza várt eredményeket, akkor hibázott a belovagló, az edző, de az ő lovuk akkor is többre képes. Állítják ezt azok a tulajdonosok is, akik még életükben nem ültek lovon. Még mindig akarnak egyesek profitálni a büfékben lezajló parázs viták által, mint a valós, gyakorlati tevékenységükkel. Nem tartom egy leányálomnak a belovaglók helyzetét.
Te, aki hosszú évekig lovagoltál és versenyeztél Ausztriában, Németországban, hogy ítéled meg a szakemberek képzését?
Nálunk mindenki lovasedző, attól függetlenül, hogy ért hozzá vagy sem. A vizsgáik megvannak, de a szaktudás hiányzik. A külföldi rajtengedély vizsga szintjén van az itthoni lovasedző elvárás, amíg ilyen a szakmai képzés edzőszinten, addig milyen teljesítményt várunk a lovasoktól? Aki a lovassportban nem tud érvényesülni, elvégez egy edzőképző, vagy bírói tanfolyamot, vagy pályaépítő lesz belőle, és átmenetileg jól megél abból, hogy tanítja a hozzá nem értőket, akik aztán azok is maradnak, míg a véletlen folytán meg nem okosodnak. Én emiatt már nem is dühöngök, ez nem az én feladatom, nekem az a feladatom, hogy dolgozzak és bizonyítsak.
|