Túralovaglás karámok közé szorítva.
A kőszegi Európai Lovassport Egyesület tulajdonosával, Lutz Rahnefelddel és az egyesület elnökével, Keszey Noémivel beszélgetünk a lovarda aggasztó jövőjéről. Előttünk levél és fax hegyek, egyezkedések tömkelege. 2003 óta tart a háborúskodás a Szombathelyi Erdészeti Rt-vel, akik mereven elzárkóznak a lovasok által történő erdőhasználattól, különböző indokokkal alátámasztva merev hozzáállásukat. Tulajdonképpen nem is zárkóznak el, mert némi kompromisszumkészséget mutatnak, egy kb. öt km hosszúságú út használatáért potom 750000 Ft + Áfa/ év kérnek, amiről aztán kiderült, hogy az év március 1-től augusztus 15-ig tart, reggel 8-tól, délután 17-óráig! Ezen kívül felajánlottak egy másik lehetőséget, egy kb.10 hektár erdőterületet, ezt „csak” 100-120000 forint használati díjért! A lovardának az erdőterületre az átjárási lehetőség miatt is szüksége lenne, a szomszédos falvak megközelítése miatt.
Előfordultak kisebb, nagyobb atrocitások is, pl. a délután két órakor már a magaslesen ülő osztrák vadász lelövéssel fenyegette a magyar lovast.
Szóbeli megállapodás értelmében évente néhány alkalommal előzetes telefonon történő megbeszélés szerint használhattunk néhány útvonalat, a telefonbeszélgetés alapján megkaptuk az engedélyt, de az erdőben találkoztunk az éppen ott lévő erdésszel, akit nem értesítettek arról, hogy mi akkor használhatjuk a kijelölt utat. Heves szóváltásba keveredtünk és mindez a vendég előtt zajlott le, amely kellemetlen volt számomra és a vendégnek egyaránt –mondja Lutz Rahnefeld. Az erdőgazdaság véleménye szerint birtokháborítást követ el a lovarda, ha vendégei az erdőben lovagolnak. Bennem felvetődik a kérdés, ha a kért összeget kifizetik, akkor nem zavarják a vadakat és vadászokat? Mielőtt az anyag megírásához hozzákezdtem a fél országot körbetelefonáltam és kiderült, hogy csak Kőszeg környékén mérgesedett el ilyen mértékben a helyzet a lovasok és vadászok között. Az ország egyéb részein jól megférnek a vadászok és a lovasok egymás mellett, a másik fél érdekeit is, kölcsönösen tiszteletben tartva.
Mióta ennyire elmérgesedett a helyzet, az egyesület tagjai nem használják az erdőterületet. Igaz az is, hogy az erdőgazdaság időt, energiát, fáradságot nem kímélve, fényképezőgépekkel, videokamerákkal felfegyverkezve „vadászik” a lovasokra, azonosítás céljából, és birtokháborítási eljárás kezdeményezésével kecsegteti a lovardát.
Az egyesület hajlandó lenne a kompromisszumokra, de az erdőgazdaság kompromisszum készsége maximálisan anyagi jellegű, és az irreális elvárásoknak a lovarda nem tud eleget tenni. Így az a régió, amely a 80-as, 90-es években vonzotta a külföldi túrázni szándékozó lovasokat, mára a saját karámjai közé szorult. A külföldi vendégnek nem igazán a karámlovaglás kell!
A lovarda profija jobbára a túralovaglás, ám a beszűkült keretek miatt kilátástalannak tartják a helyzetüket. Az egyébként ideális tereplovaglásra alkalmas lovarda négypatkós minősítést kapott, amint kiderült, hogy a lovarda melletti erdőterületet nem használhatják, maradt a hárompatkós minősítés.
Németországban és tőlünk nyugatabbra lévő országokban kijelölt lovas-túra és tereplovaglásra kiépített utak vannak, amiket természetesen a használóik tartanak rendben. Egy ilyen jellegű megoldástól az Európai Lovassport Egyesület sem zárkózik el.
A magyarországi lovas turizmus varázsa megszűnt az érdekek összeegyeztethetetlensége miatt. A környező országok, akár Románia, vagy Lengyelország, de bármelyiket említhetném, lovas turizmusban mind megelőzött bennünket, noha holmi lovas túrizmusnak aposztrofált jelenséget emlegetünk, mi az, amit kifelé ajánlani tudunk?…karámban körbelovaglást? Tudom, illetve tudjuk, hogy napjainkban minden a pénzről szól, ennek ellenére kizártnak tartom, hogy nem lehetne valamilyen kompromisszumra jutni, ha az illetékes körök -akár, kormányszinten - komolyan veszik ezt a kérdést és mutatnak némi hajlandóságot a probléma megoldására.
Az egyesület problémájával levélben megkereste a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség elnökét. Levelükre egy telefonhívás volt a reagálás, miszerint várni kell! De mire?- kérdezem én.
A lovardák részéről addig marad a vergődés, várakozás, és azon való töprengés, hogy a kifizetési kötelezettségeknek miből tud eleget tenni. Fennhangon hirdetett lovas turizmusunkból mára ez maradt!
Véleményem szerint a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy változtassunk ezen az áldatlan állapoton. Ami felbátorít arra, hogy ezt ki merjem mondani, csupán az, hogy közel negyven éves lovas és lovastúra múlttal a hátam mögött, némi tapasztalattal és rálátással a turisztikára, ami a 80-as 90-es években vonzotta a külföldi vendéget, aztán jött a pangás időszaka, majd rohamosan hanyatlásnak indult. Elvesztette azt a varázsát, ami a külföldi vendéget arra inspirálta, hogy Magyarországra jöjjön lovagolni, és így ismerje meg hazánk természeti adottságokban bővelkedő, kies tájait. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor egy külföldi – Magyarországot lóhátról megismerni szándékozó –felrakta a futóra a lovait, és nálunk letéve az autót, egy-egy napot, vagy éppen többet a kiválasztott terület körüllovaglására szánt, aztán továbbment, így járta be az országot. Egyedül, kísérő nélkül, de fegyelmezetten, vagy éppen megkért valakit az aktuális lovardából, hogy három-négy napig kalauzolja. Kellemes néhány napot, vagy éppen hetet töltött el nálunk, anélkül, hogy bármilyen atrocitásban része lett volna
A lovardák hiába fordítanak figyelmet és költséget a fejlesztésre, hiába próbálnak egyre komfortosabbá válni, ha a lovagoltatás ilyen jellegű objektív okok miatt meghiúsul. A külföldi vendég szívesen jött Magyarországra, szívesen fizetett, de elvárta, hogy a pénzéért kapjon is valamit. Nem beszélve arról, hogy a turisztika különböző ágai mennyire vonzzák egymást, hisz a túrázó lovas sem tölti a nap huszonnégy óráját nyeregben A néhány órás lovagláson kívül eleve mást is megnéz, ha már egyszer itt van, ami egyaránt érintheti akár a vendéglátást vagy éppen a kereskedelmet A haszon egy része mégis csak valahol az állami kasszában csapódik le, és erre kellene talán nagyobb figyelmet fordítani magasabb szinten is.
|