Simon Klaudia Vas megye kezdőlovas bajnoka
A tizenkét éves Klaudiával a Vas megyei díjugrató bajnokság kezdőlovas versenyszám első helyezettjével és édesanyjával beszélgettünk.
Hogy és mikor kezdtél lovagolni?
A szombathelyi lovasiskolában kezdtem lovagolni, úgy hogy a parkerdő felé mentünk édesapámmal, ő javasolta, hogy nézzünk be a lovasiskolába és nézzük meg a lovakat. Engem ez az ötlet nem túlságosan vonzott, de mégis hagytam rábeszélni magam. Felültettek Oziriszre, egy szürkére, megtetszett, eleinte csak alkalomszerűen lovagoltam, később rendszeresen jártam lovagolni, két és fél éve kezdődött a lovas pályafutásom,. A bozsoki verseny volt az első versenyem, a debütálás összes izgalmával, ami miatt ki is zártak. Aztán jöttek eredmények is úgy ítéltük meg, hogy érdemes folytatni. Közben volt néhány istálló váltás, Szombathelyen kezdtük, Vép, majd Táplánszentkereszt következett, most Balogunyomban vagyunk. Abszolút kezdőként Ozirisszal kezdtem a versenyzést, Szombathelyen megszerettem a lovat, el akarták adni, nem akartam megválni a lótól, így egyetlen lehetőség a ló megtartására a megvásárlás volt. Megszerettem az első pillanatban, nagyon hamar megtaláltuk a közös nevezőt, a ló nagyon sokat segített, bár néha megtréfált és visszaélt az én tapasztalatlanságommal. Amelyik akadály nem tetszett neki, az előtt sem állt meg, de jókora ívben kikerülte. Aztán én is kezdtem okosodni, tapasztaltabb lettem, megtudtam, mit kellene tennem ahhoz, hogy ne szaladjunk az akadályok mellé, most már eljutottunk oda, hogy nem megy félre.
Pályafutásod alatt hány versenyen indultál?
2007-ben huszonegy versenyen indultam, a megyei versenyek mellett a szomszédos megyék versenyein is. Sikerült minősülni a korosztályos championátusra, Kiskunhalason az összesítésben a huszonkét indulóból a tizedik helyet sikerült elérnem. Az első szezont borzasztóan sok tapasztalattal fejeztük be, úgy érezzük, hogy most már kicsit belekóstoltunk a lovasvi-lágba. A B-1-es verseny biztos, hogy nem egy nagy verseny, viszont a ráfordított munkát illeti, az őrülten sok, és jó, ha van ennek a munkának látszata. Az első többnapos versenyünk a championátus volt, előtte soha nem voltunk többnapos versenyen. Mi segítőszándékkal találkoztunk, tudatlanok, tapasztalatlanok voltunk, és nem igazán tudtunk készülni a három napra. Kellemes kapcsolatok, barátságok szövődtek. Nagyon sok kellemetlen tapasztalásunk volt a stílusversenyek miatt, megértünk olyan dolgokat is, amik kimaradhattak volna. Tapasztaltuk az ellenkezőjét is de azt is, hogy az emberek barátságosak és segítőkészek is tudnak lenni.
Két és fél éve lovagolsz, mióta ugratsz?
Már rögtön az elején elkezdtük az ugratást is. A lovagolni tanulással közel egy időben felmerült az ugratás gondolata is, Ozirisz jól ugrik, /korábban B-3-ban és A-1-ben eredményesen versenyzett/ elkezdtük az ugratást, az elején nem túl sok sikerrel, de tetszett és érdekelt, tovább gyakoroltam. 2007 tavaszán Vépen megszereztem a rajtengedélyt és elkezdtük a versenyzést. Ötéves korom óta versenyszerűen erobikozok, és fizikálisan jó volt a kondícióm ahhoz, hogy a lovaglásban is gyorsabban haladjak előre.
Az edző szerepe mennyire fontos számodra?
Véleményem szerint fontos, Szalai Ernő kezdett velem foglalkozni, szeptember óta heti rendszerességgel Capári Dániel és Marion Kreutz szakmai irányításával dolgozok.
Szüleid hogy respektálják az ambícióidat?
Egyelőre megvan a lehetősége annak, hogy a legjobb módon menedzseljenek.
További terveid?
A rajtengedély vizsga után sikerült nyolc pályán minősülnöm, a téli fedeleseken még B-1-ben indulok tavasszal, szeretnék a B-2-es versenyeken indulni. Veszünk egy új lovat, amit már kipróbáltam, és jövőre vele szeretnék B-2-ben indulni. Most már tudom, próbálom érezni, hogy mit kellene tenni, szeretnék fejlődni, sok tapasztalatot gyűjteni, versenyezni, és ha eljön az ideje, nemzetközi versenyeken indulni
Tanulni, fejlődni akarok, borzasztóan nagy a tudásvágy bennem.
|