Bardigiano tenyészszemle Nagymizdón 2007
2007. szeptember 22-23.-án tartotta a Bardigiano Országos Lótenyésztő Egyesület a kétévenként szokásos tényészszemléjét. Az Olaszországból érkezett tenyésztési szakemberek mellett Simon Gábor és Bognár Sándor képviselte magyar részről a Lótenyésztési Felügyeletet. A szemlét végzők részéről aprólékos, részletes egyed bírálat történt, a méretek felvételével, a küllem, valamint a mozgás bírálatával, majd négy csikónak a bélyegzése következett az Olaszországban alkalmazott folyékony nitrogénes fagyasztással. A hivatalos szakmai rész után kötetlen beszélgetések, majd közös vacsora következett. A szemléken Hittig Gusztáv úr minden alkalommal előrukkol valami látvá-nyos extra ötlettel, hogy a rendezvényt emlékezetessé tegye. Ez az extra ötlet most egy lovas színházi bemutatóban nyilvánult meg, melynek fő szereplői természetesen a Bardigianók voltak. Igazi, látványos show-műsort koreografáltak a Kisherceg kerettörténetébe ágyazva, profi hang és fénytechnikával, aminek csak fokozni és nem pótolni kellett az amatőr „színészekből” álló társulat alakítását. A lovardán kívül rekedt közönség kivetítőn követhette a lovardában zajló eseményeket. A közönség számára katartikus élményt jelentett az előadás, melynek jelenetei a lóra voltak koreografálva. Az éjszakába nyúló előadás után állófogadás a lovardában süteményhegyek és italfolyamok között. Az olasz szemlebizottság vezetője az általa nagyra tartott, és elismert kisbéri félvér csikót kapott ajándékba Hittig úrtól.
Vasárnap délelőtt már kevésbé lovas jellegű programok zajlottak a mizdói hegyen –Istentisztelet, kápolna-szentelés, kirakodóvásár-. Itt került sor a hagyományőrző ceremóniára, a „méztestőrség lovagjainak” beavatására. Nagymizdó már az 1220-as évektől mézgyűjtő hely volt. A hegyen elfogyasztott közös ebéd után tizenöt órától ismét a lovarda került előtérbe, ahol most már fénytechnika nélkül megismételték az előző este színházi programjának rövidített változatát. A közönségtől dagadó lovardában a produkció a közönség frenetikus tetszésnyilvánítását vívta ki, holott a látványtechnika meg sem közelítette az előző éjszaka minőségét, --teljesen hiányzott--de ez csak a technikára vonatkozik, és nem a produkciókra.
A fárasztó két nap után beszélgettünk Hittig úrral a rendezvényről.
Mennyire terjed a fajta Magyarországon?
Ötéves a Bardigiano Országos Lótenyésztő Egyesület. Igyekszünk ezt a fajtát meghonosítani és elterjeszteni Magyarországon, most már az országban hat helyen vannak lovak, igaz, hogy a mennyiség még így is kevés, összesen harmincegy darab, ezért csak minden második évben tartunk tenyészszemlét. Az olasz anyaegyesület szakemberei végzik a szemlét, az itt született csikók bekerülnek az anyaegyesület méneskönyvébe is. Az idei évben négy csikó került bírálatra.
Hogy értékelte a bizottság a felvezetett lovakat?
A bírálatnál száz pont az elméletileg elérhető, általában 75-85 pont közti bírálati eredmények vannak, nálunk 81-89 pontot kaptak a lovak, a pontok küllemi és morfológiai vizsgálatból tevődnek össze. Ez annak tulajdonítható, hogy viszonylag jó ménjeink vannak, jó örökítőképességgel. Most Olaszországban az egyre sportosabb küllem felé halad a tenyésztés. Én sem és jó néhány olasz tenyésztő sem igazán ért egyet abban, hogy a német sport pónival felvegye a versenyt. Ezt nem szabadna megtenni, mert ennek a fajtának nem ez a jellemzője. Fogatban, díjlovaglásban, terápiában, voltizsálásban jók, de nem ugróló. Végül ez üzleti kérdés jobbára, mert a tenyésztők több pénzhez akarnak jutni, de ez az üzlet nem mehetne a fajta rovására!
Honnét jött az lovasszínház ötlet, bár tudom hogy a korábbi szemlén már voltak ilyen jellegű próbálko-zások nem is eredménytelenül?
Három-négy évvel ezelőtt már volt próbálkozás Budapesten, a Papp László Arénában egy nagyszabású lovasszínház létrehozására, de a szervezés már előrehaladott stádiumában a szponzorok visszaléptek, így ebből semmi nem lett.
A kétévenkénti szemlére minden alkalommal kitaláltunk valamit, amivel az aktust ünnepélyessé, emlékezetessé tudjuk tenni. Az itteni kis társaság úgy döntött, hogy csináljunk egy lovasszínházat, de akkor az legyen igazi, igazi látvánnyal, igazi fénnyel, igazi zenével, minden olyan elemét használjuk ki a színháznak, ami elérhető. Adódott viszont a gond, hogy ez egy show, hatalmas mozgásokkal, ami miatt a világítást nehéz volt megoldani, de a profi világosító csapat megoldotta, most már csak az okozott némi problémát, hogy miképpen reagálnak a lovak, de ők egyetlen rebbenés nélkül elviselték. Azt akartuk, hogy kosztümök, valódi lovak, valódi elemek legyenek, valódi színházi fényekkel. Jöttek az ötletek, elvetettük, újabbak jöttek, szépítettünk, finomítottunk. Ami fontos, hogy az előadás abszolút amatőr „színészekkel”jött létre. Mindenki óriási lelkesedéssel készült, a környék 25-30 lovasából jött létre a „társulat”. Azt hiszem a kis produkciónk, bárhol megállná a helyét, nem vallanánk vele szégyent sehol. Nagyon sokat köszönhetek Szalai Beának, aki ízig-vérig érzi a zenének az ütemét, temperamentumát, valamint Hinger Mónikának, aki viszont tapasztaltabb, megfontoltabb, és a szárnyalásokból vissza tudott venni annyit, hogy valóban egy látványos, kellemes produkció alakuljon ki. A lovak kiképzése egész nyáron át, szintén a két lány érdeme. A jelmezek egy részét kölcsönöztük, amit nem tudtunk kölcsönözni, azt ők megvarrták, elkészítették. Nagyon széles összefogása ennek a kistérségnek, ahol ezek az emberek élnek. Azt sajnálom, hogy a lovarda csak ilyen kisszámú nézőt tud befogadni, 150-200 embernél több nem fér be, vasárnap viszont legalább háromszázan zsúfolódtak be, és élvezték a második előadást.
Azt hiszem ezzel az volt a célunk, hogy megmutassuk magunknak, a tenyésztőtársaknak, az olasz egyesület tagjainak, hogy mire vagyunk képesek ezzel a fajtával. Ami nemzetközi viszonylatban egyedülálló az, hogy egyetlen fajtával dolgoztunk.
Ezek után már csak egyetlen kérdésem van, lesz-e folytatás?
Ez nagyon nehéz dolog, mert ezek az emberek dolgoznak, így nem lehet egy társulatot összehozni, összetartani. Ami talán az egyes képeket, vagy több képet illet, azt el tudom képzelni, hogy valamilyen lovas rendezvényen elő tudjuk adni, de ezt folyamatosan nem tudjuk működtetni. Akkor még nem beszéltem az anyagi oldalról, pedig a költségek óriásiak.
Összesenben egy jó hangulat kellemes légkör elérését célzó szándék jellemezte a két napot, melynek számtalan eredeti ötlet jellemezte minden részletét. Amennyiben Hittig úr feledhetetlenné akarta tenni a 3. Bardigiano Országos Tenyészszemlét, úgy vélem ez sikerült neki, egy olyan produkcióval, amire Vas megyében még nem volt példa, talán országos viszonylatban sem.
|