Csekonics József (1757 Kőszeg—1824 Pest)
Csekonics József (Kőszeg, 1757. február 22. – Pest, 1824. április 26.) tábornok, a magyar lótenyésztés történetének nagy alakja, a magyar állami ménestelepek megalapítója. Csekonics József a mezőhegyesi ménesbirtok megalapítója.
Kőszegen 1757-ben nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot a magyar lótenyésztés alapjainak zseniális lerakója.
Tanulmányait a kőszegi gimnáziumban, a jezsuitáknál majd a bécsi Löwenburg-féle konviktusban végezte, ahol egyre kevesebb érdeklődést mutatott a humán tantárgyak irányába, majd később hátat fordított tanulmányainak. Csekonics 17 évesen a vértes huszárokhoz állt be 1774-ben, mint hadapród a Dajassa vértes ezredbe került. 1777-ben hadnagy, és 1783-ban, 26 évesen már századosi rendfokozatban szolgált. 1783-ban, mint másodkapitány a modenai vértes ezredbe lépett át. Az ürményi ménestelepen tanulmányozta a lótenyésztést. Parancsnoka, gróf Godiz ezredes a pótléklovak állományához rendelte, ahol folytatta tanulmányait és tervet készített a hazai lótenyésztés előmozdítására. Csekonics József, a fiatal lovastiszt figyelt fel a magyar lótenyésztés siralmas helyzetére. A lovak iránti vonzalomra az elöljárói is felfigyeltek. Csekonics a környező méneseket több ízben felkereste, információkat gyűjtött, majd az újdonsült századost Hoditz tábornok 1783-ban a hadsereg pótlovazásával bízta meg. Csekonics járta az országot, felmérte a lóállomány helyzetét és az volt a megállapítása, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége már teljesen kimerült. Válaszul a hiányosságokra tervezetet készít, melyet II. József uralkodónak előterjeszt. E tervezet 1784. december 20-án jóváhagyja az uralkodó, melyben szerepel a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, és új ménesbirtokok – köztük a Mezőhegyesi Ménesbirtok - alapítása.
A terveket benyújtotta II. József császárnak. Csekonics javaslatait az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-ai rendeletében megalapította a Mezőhegyesi Királyi Ménest. A négy négyzetmérföldnyi területen alapított mezőhegyesi ménestelep felállításával Csekonicsot bízta meg és lótartalék-parancsnokká (remont-Commendant) nevezte ki.
A mezőhegyesi „ménesinstitútum főinspektorának” célkitűzése a hazai lóállomány javítása és nemesítése volt, ellenezte a drága és alkalmatlan külföldi lovak vásárlását. Magyarországi körútja eredményeként a hadseregben már bevált csontos, erős kancákat telepített Mezőhegyesre, és azonosítási számmal látta el őket. Ettől kezdve minden ló eredete ismert volt, ami nagy előrelépést jelentett az átgondolt lótenyésztés érdekében. A birtok Csekonics József vérteskapitány parancsnoklása és tervei alapján 18.127 ha legelős pusztán alakult meg. Kifejezetten legelőre alapozott lótenyésztés céljából 194 mén és 405 kanca tenyésztésbe állításával és a legszükségesebb, mintegy 6 hónap alatt felépített létesítményekkel (tisztek és katonák lakásai, törzsistállók, fedeles lovarda, vágóhíd, 8 nagy íves istálló stb.). A birtok éves átlagban 7000-8000, a második francia háború alatt, 1800-1801-ben pedig 26 ezer lovat adott a hadseregnek.
1868-ig Mezőhegyesen csak katonai célú lótenyésztés és takarmánynövény termesztés folyt. Ez alatt az idő alatt tenyésztették ki a három hagyományos mezőhegyesi lófajtát, a nóniuszt, a mezőhegyesi félvért és a gidránt. A kiegyezés eredményeként a katonai állami ménesek - így Mezőhegyes is - a magyar kincstár tulajdonába kerültek. A birtok tehát 1868-ban magyarrá lett, 1869-ben pedig különvált a továbbra is katonai kezelésben maradt ménes - magyar királyi állami ménes - és a civil ménesbirtok - magyar királyi állami ménesbirtok.
Csekonics az Alföldön és Erdélyben összegyűjtött ökröket lábon hajtatta Bécs felé. Az állatok lábon történő hajtásának nagy távolságai miatt szükség volt egy gyűjtőhelyről gondoskodni. Erre a célra találták alkalmasnak a Bécs és Buda közötti „mészárosok útja” mellett fekvő jó legelővel rendelkező Bábolnát. Csekonics munkássága felbecsülhetetlen eredményeket hozott. Hamarosan szűknek bizonyult Mezőhegyes ménesterülete, ezért a Bécsbe vezető „marha hajtó út” mentén Bábolna pusztán mezőhegyesi kancákkal indított további tenyésztést. Bábolna önálló ménesként 1806-tól működik, és ekkor került vissza a kancaállomány a spanyol és erdélyi ménekkel együtt. Mezőhegyesre.1789-ben az állam 450.000 arany forintért megvásárolja Bábolnát az állami ménesbirtok céljaira. Munkásságára döntő hatással volt az akkori idők legkorszerűbb lótenyésztési tudományának megismerése gróf Hunyadi József űrményi ménesében. Összegyűjtött ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában terjesztette elő javaslatát II. József császárnak a magyarországi lótenyésztés felvirágoztatásához.
Csekonics József lett a ménes parancsnoka, aki első számú feladatának a hazai lóállomány javítását, nemesítését tűzte ki céljául, ellenezve a külföldi drága és alkalmatlan lovak vásárlását. Örökérvényű alapelve volt, hogy „az anyakanca legyen a ménes modellje”.
1787-ben őrnaggyá, 1789-ben vértes alezredessé nevezték ki. 1790-ben ezredesi rangot kapott és 1798-ban megbízták az olaszországi Lech melletti hadsereg és Bécs városának vágómarhával, történő ellátásával, amit öt évig folytatott. Jutalmul a Szent-István rendet kapta és 1806-ban tábornokká léptettetett elő.
A nyugodtabb életmód érdekében zsombolyai birtokára költözik Csekonics, és összegzi tenyésztési tapasztalatait, mely könyv formájában 1817-ben jelenik meg. Mezőhegyes és Bábolna megalapítója 21 éves munkássága alatt tábornokká és Magyarország Inszurrektiós-dandártábornokává léptették elő. A halál 1824. április 26-án érte el zsombolyai birtokán. Ne feledjük, hogy munkássága által válhatott lehetségessé az őt követő Kozma Ferenc törekvéseinek eredménye, a magyar lótenyésztés aranykora.
Családja: Első feleségétől Katherine Tempeltől két leánya született: Karolina (Pest, 1789. szeptember 29. - Lovrin, 1871. november 15.), aki kisfaludi és lubellei báró Lipthay Frigyeshez ment nőül Erzsébet (1794 -?) Második feleségétől, pribéri és vuchini Jankovich Juliannától egyetlen fia született: János (Zsombolya, 1876. december 31. - 1951.), aki a Csekonics-család grófi rangját szerezte, felesége kisfaludi és lubellei báró
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
