Exkluzív interjú Dallos Gyulával
A saródi alapkiképző edzőtáborban beszélgettem Dallos Gyulával a fórum létjogosultságáról, személyes tapasztalatairól.
Mennyire tartod fontosnak az ilyen jellegű kezdeményezést?
Nagyon jó dolognak tartom, mert a berögzött és mindenféle törvényeket, a kontrollalatti, vagy egyáltalán lefojtott lovas érdeklődést, az ország lovas közvéleménye és a művelőknek a nagy száma felül fogja írni. Ide mindenki önszántából jött, a saját fejlődése érdekében, szakági sovinizmus nélkül akarja önmagát a legjobban megvalósítani. Ez egy önmegvalósítás, amely a lovaglási igényesség alapján a lovaskultúránk emelésével eredménycentrikussá teszi az egyénnek a lovaspályafutását. Minden szakág jelen van. Vannak nagyon jó, nagyon ügyes gyerekek, mint pl. a Decsi Enikő, aki egy kiváló országos szintű versenyző, de vannak kezdők is. Nem szabad diszkvalifikálni senkit, mert itt a huszonkét gyerekből négy olyan van, akinél csak idő és lehetőség kérdése, hogy mikor jutnak el a legmagasabb szintig. Hihetetlenül ügyesek. Egy ilyen fórum a gyerekek számára óriási jelentőséggel bír. Ennek az egész fórumnak, ami most már országos hírűvé vált, és egy folyamat lesz, a lényege pontosan az, hogy tényleg egységessé váljon ez a heterogén lovastársadalom, hogy a szakma közös nyelve tegyen bennünket egyenlővé. Ha Debrecenben felvetődik egy lovaglással kapcsolatos fogalom, azt Sopronban is ugyanúgy értelmezzék! Ennek nagy a fontossága a szakma helyretételében. Meglesz a kulturáltsága, meglesz azoknak a tábora, és nagy tábora az egész lovastársadalomnak. Azoknak a tábora, akik tudják, hogy ez a sport számunkra, magyarok számára minden sportnál fontosabb, mert gyökereink a nomád, az állattal szomatikus kapcsolatban élő népnek ez a szívéhez még közelebbi, hogy igazán jól tudjuk csinálni. Ne csak elszórt egyedi eredmények jellemezzék az adott szakágakban a magyar lovasok teljesítményét nemzetközi szinten, hanem összességében a magyar, bármilyen szakágában a lovaglásnak oda tudjon fejlődni, ahol valamikor volt a magyar lótenyésztés és lovassport. Ezek a fórumok nem parancsszóra jöttek létre, ezeket lovasok szervezték, ez egy önszerveződés, ezért nagyon üdvözítő dolog. Azért vállaltam és támogatom, mert negyvenöt éve napi kapcsolatban vagyok a lóval, és az arspoetikám az, hogy a magyar lovasembert összességében mindig érdemesebbnek tartottam, mint amilyen eredményes tudott lenni. Most itt van a lehetőség, hogy közösen gondolkodjunk, közösen tegyünk, és egy nyelvet beszéljünk, és akkor minden lesz. Én, mint ezt szakmailag felvállaló ember csak azt tudom mondani, hogy annyi jóravaló, annyi alkalmas ember van minden szegmensében ennek a lovastársadalomnak tenyésztő versenyző, kovács és sorolhatnám tovább.
Sajnos olyan politikai vészeket kellett átélnünk, ahol ezt irtották. Most is az a veszély fenyeget, hogy a magyarságunk forog kockán, mert nekünk a magyarságunk a ló. Történelmünk aranybetűs korszakát lóháton írtuk. Mi egy nomád nép örökösei vagyunk, én vallom, hogy a magyar, az lovasnemzet. Történelmi örökségünket kell átmenteni! Az más, hogy vannak nagy teljesítményekkel rendelkező lovas nemzetek, de akinek ilyen öröksége van, az ugyanúgy tud eredményes lovasnemzetté válni, mint az, aki most tanulja meg. Ez genetikailag bennünk van.
Mi a véleményed a patinás lovas létesítmények felszámolásáról, konkrétan a Nemzeti Lovarda felett függő Damolész kardjára gondolok?
Sok mindent nem szabadna megtenni, de sok minden rá is szolgált. Sajnos nem vagyunk hibátlanok, rengeteg hibánk van. Az emberek zöme nem az „Ügyet” akarja szolgálni, hanem valakiket. Ez a tragédia! Én soha életemben nem valakit akartam szolgálni, míg állami alkalmazott voltam, volt legalább nyolc igazgatóm, én soha nem nekik akartam jót tenni, nem náluk akartam jó lenni. Igaz, hogy soha nem is voltam a kedvencük. Az „Ügyet” akartam szolgálni, szent akarattal és elhatározással. A ló és a sport ügyét. Arra vagyok a legbüszkébb az eredményeimnél, hogy azokat magyarként, Magyarországról értem el. Ez több embernek is megadatna, csak ilyen kitartónak kell lenni, legyen hite, higgyen abba, hogy meg tudja csinálni! Erre sok magyar alkalmas. Higgyétek el! Hit és alázat nélkül nem tudjuk megmutatni az adottságainkat. Én nem X-nek vagy Y-nak akarok a kedvében járni, azért mert oktatom. Nem, menjünk együtt az ügyért!
A szakbizottságok munkáját, hozzáállását, hogy ítéled meg?
Megdöbbentenek, egy bölcs barátom mondta, ha nem akarod, hogy valami elintéződjön, hozz létre egy bizottságot, akkor biztos, hogy annak az ügynek soha nem lesz felelőse. Semmit nem akarunk vállalni, semmit nem akarunk elintézni, nem akarunk felelősséget vállalni, és nem akarunk dolgozni.
A magyar a tudás népe, tudunk, csak sajnos az energiáinkat egymás ellen használjuk fel, egymás ellen dolgozunk. Az ügyet játsszuk ki, ugyanakkor siránkozunk, hogy meghal az ügy! Azt tudomásul kell venni, hogy minden ügy halálának mi vagyunk az okozói.
A lovassportban mit tartasz a siker zálogának, és mit javallsz a kezdő versenyzőknek?
Elsősorban a szakmai, a ló és lovaglás iránti alázatot, a kitartó folyamatos munka a siker záloga. Bár költséges sport, de nem lehet egyik napról a másikra eredményt elérni, azon kívül, mint az előadáson is mondtam, a tanuláshoz nem kell drága ló, sokkal inkább a szorgalomra és kitartásra van szükség.
A jó ló, a drága ló majd jöhet akkor, ha versenyszinten űzzük a sportot, de az itelligencia és a még több munka akkor sem hiányozhat, vagy a jó ló is csak fél megoldás lesz!
Köszönöm a rám áldozott időt.
2007
--Si--
|